A GRÓF SZÉCHÉNYI-CSALÁD LESZÁRMAZÁSA.
A GRÓF SZÉCHÉNYI-CSALÁD LESZÁRMAZÁSA.
A tridenti zsinatnak van többek között egy egyházjogilag nevezetes intézkedése, amelyet «Quinam ad cathedrales ecclesias assumendi» cím alatt a XXII. sessio II. caputjában olvasunk s amely határozat reánk nézve is fontos szövegrésze így hangzik:
«Quicumque posthacad ecclesias cathedraleserit assumendus, in non solum natalibus, aetate, moribus et vita ac aliis, quć a sacris canonibus requiruntur plene sit prćditus, verum etiam...» stb.
E szerint tehát az érsekségekre, püspökségekre jelölteknek Rómában, illetve az illetékes nuncius előtt hitelesen igazolni kellett születésük körülményeit, életkorukat s ennek igazolására természetesen kötelezve voltak a magyar egyházakra jelöltek is.
A tridentinum eme határozata folytán megindultak az érseki és püspöki székek betöltése körüli egyházi perek, igazoló eljárások, az úgynevezett: processus ecclesiarum-ok s a vatikáni levéltárban 1564-gyel kezdődőleg ilyen címen egy hatalmas levéltári gyüjtemény keletkezett, melynek köteteiben sok magyar érseki és püspöki szék betöltése körüli per iratait is megtaláljuk. A vatikáni levéltár eme: Processus Ecclesiarum című gyüjteményének XLI. kötetében vannak a pécsi püspöki székre áthelyezett Szécsényi György 1646-ban folyt ilyen egyházi perének iratai is, amelyekből nemcsak György személyi adatait ismerjük meg, hanem világosság derül ezekből a Szécsényi (Széchényi) család eredetére vonatkozólag is.
Így tehát e processzusoknak, végsőleg és közvetve pedig a tridenti zsinat vonatkozó határozatának köszönhetjük, hogy a Széchenyi grófi család eredete kérdésében immár egészen tisztán tudunk látni.
1911-ben Bártfai Szabó László tollából egy a Sárvár-Felsővidéki gróf Széchényi-család történetével foglalkozó hatalmas kötet került ki a sajtó alól. A kötet természetesen elsősorban a grófi család eredetével foglalkozik s a műnek éppen ez a része éles támadásokra szolgáltatott alapot. A Századokban* néhai Horváth Sándor, a Katholikus Szemlében* g. d. szigla alatt rejlő néhai Friedreich István éppen a leszármazási rész, illetve a család eredetéről előadottak ellen intéztek heves támadásokat s emeltek súlyos kifogásokat. Ámde a kritika sem tudott fényt deríteni a grófi család leszármazására, mert hiszen megfelelő adatok a bírálók rendelkezésére éppúgy nem állottak, mint a megtámadott szerzőnek.
1912. évf. 378–389. ll.
1912. évf. 243–247. ll.
A gróf Széchényi-család eredetének homályos kérdésével Bártfai Szabó László most említett könyvének megjelenése előtt nem sokan foglalkoztak és e kevés író közül sem lehet mindegyiket komolyan venni. Ezen írókat műve első fejezetében Bártfai Szabó is felsorolja és röviden ismerteti mindazt, amit ezek a gróf Széchényi-család eredetéről írtak.
Lehoczky András volt az első, aki 1798-ban megjelent Stemmatographiá-jában (II. k., 374–5. ll.) a grófi család leszármazásával foglalkozik s ő említi először, hogy Szécsényi György esztergomi érsek édesatyja Szécsényi Márton lett volna. Ezt a téves állítást, amely mégis erősen valószínű adatra támaszkodott, utána minden író, kivétel nélkül, átvette, így többek között, Lehoczkyra hivatkozva, Nagy Iván is,* továbbá a rendkívül óvatos Fraknói, aki gróf Széchényi Ferencről írott életrajzában 77a Széchényi-család eredetének kérdésében a legközelebb járt a valósághoz. Átveszik Lehoczky állítását: Szinnyei,* Reviczky Bertalan* és Kollányi* is, úgyhogy szinte teljesen átment a tudományos köztudatba, hogy György érsek atyja Márton volt.
Magyarország Családai, X. kötet, 518. l.
Magyar Írók, XIII. kötet, 498. hasáb.
A vágújhelyi prépostság története, 52. l.
Kollányi: Esztergomi kanonokok 1100–1900. 238. l.
Ami Fraknóit illeti, ő egyike azoknak, akit semmiképpen sem lehet megvádolni azzal, hogy a Lehoczky-féle téves állítást Nagy Ivánon keresztül vakon és minden kritika nélkül átvette és elfogadta. Neki ugyanis az említett életrajz megírásakor rendelkezésére állott és a kezei között volt az a családtörténeti feljegyzés, amelyet Szécsényi Lőrincnek, György öccsének tulajdonítanak és amely feljegyzések egy része tényleg tőle is származott. E családtörténeti jegyzetek más része azonban elveszelődött s csak valami töredékekben maradt fenn s ezeket állítólag Széchényi Pál a XVIII. század elején «lemásolta».* Hogy ezeket a töredékeket miért kellett «lemásolni», nem tudjuk, mert hiszen a «másolás» már a grófi diploma kiadása után történt s így sok értelme már nem volt.
Fraknói: Gróf Széchényi Ferenc, 1754–1820. 7. lap, 3. jegyzet; 8. lap, 1. jegyzet.
Ennek a nem eredeti, hanem Pál érsek által «másolt» feljegyzésnek vonatkozó részét hasonmásban közlik Fraknói is, meg Bártfai Szabó László is* s ez a feljegyzés vezette őket félre akkor, amidőn ennek alapján ők is György érsek atyjának Mártont tartják. E feljegyzés – mely jellegzetes XVIII. századi írással van írva – vonatkozó szövegrésze a következő:
Fraknói: I. m. 9. l. – Bártfai Szabó L.: I. m. I. kötet, 207. l.
«Anno 1620. Jöttünk ki Széchenbül édes Atyámmal, Széchenyi Mártonnal, mentünk Gyöngyösre...» stb. Ha valaki e hasonmást beható vizsgálat alá veszi, csakhamar reájön, hogy az «Atyámmal» szóban javítás van. Javítva van pedig annak első nagybetűje, a nagy A, amelynek helyén figyelmes vizsgálat mellett egy kis b betű felső belső szárát találjuk s észrevesszük, hogy a mai javított nagy A helyén egy b s még egy betű volt, ami értelem szerint csak kis á lehetett. Így tehát a bátyámmal szó Atyámmal szóra lőn utólag javítva. Természetesen az eredeti feljegyzések megszemlélése nélkül nem lehet eldönteni, hogy vajjon ez a javítás egykorú vagy későbbi eredetű-e, annyi azonban így is bizonyos, hogy a feljegyzések hitelessége és megbízhatósága szempontjából kételyek támadnak bennünk már csak azért is, mert Szécsényi György érsek atyját tudomásunk szerint nem Mártonnak hívták s ezt a feljegyzést másoló Pál érseknek is tudnia kellett, hiszen nagyatyjáról volt szó. De még ha fel is tesszük – ami egyébként teljesen kizárt dolog – hogy Pál érsek már nem emlékezett nagyatyja keresztnevére, ugyanezt sehogysem tehetjük fel Szécsényi Lőrincről, aki még ismerte édesatyját s akinek pontosan tudnia kellett és tudta is, hogy édesatyja neve nem Márton volt. Nyilvánvaló tehát, hogy Lőrinc nem is írhatta eme feljegyzésekben, hogy atyjával, Mártonnal jött ki Szécsényből, hanem a tényeknek és a valóságnak megfelelően csak azt jegyezhette fel, hogy bátyjával, Mártonnal hagyta el Szécsényt s úgylátszik, a báty-ból csak akkor lett atya, amikor már a Széchényi-család tekintélye, hírneve és nagysága az akkori időkhöz mérten megkövetelte, hogy Szécsényi György érsek atyját s a Széchenyi-család ősét kiemeljék az ismeretlenség homályából. Igen ám, csakhogy ekkor valószínűleg már senkisem emlékezett arra, hogy ki volt Szécsényi György édesatyja s egyúttal a család őse. A családi levéltár, a történelmi források mélyen hallgattak az ősről. Hiszen maga Szécsényi György érsek nemcsak hogy soha név szerint sehol nem említi atyját, de sőt mintha a reá vonatkozó személyi adatokat gondosan titkolná. A leszármazás, a genealogia szempontjából teljesen közömbös volt, hogy annak a nagy Szécsényi Györgynek, aki a család fényét, hatalmát, tekintélyét, gazdagságát megalapította, atyja Márton vagy más nevet viselt? A genealogusoknak ős kellett, a név mellékes volt. Az őst pedig egyszerűen előteremtették úgy, hogy valamelyik túlbuzgó, szolgálatkész genealogus a báty-ból egyszerűen apát csinált. Belejavított Pál érsek feljegyzéseibe s ezzel a probléma meg lett oldva.
Ez a javítás valószínűleg a XVIII. század második felében, gróf Széchényi Ferenc korában, de mindenesetre Lehoczky Stematographiájának megjelenése (1798) előtt történhetett.
Így lett Szécsényi Lőrinc bátyjából, Mártonból, aki György nemeslevelének kiállításakor (1629) úgylátszik már nem élt, mert az armális az ő nevét 78nem említi, a Széchényi-család első ismert tagja és őse és ez a falzifikáció a tudományos köztudatban már csak azért is könnyen gyökeret verhetett, mert mindeddig senkinek sem volt komoly oka Pál érsek feljegyzés-másolatainak megbízhatóságát és hitelességét kétségbevonni.
A vatikáni levéltár már említett: processus ecclesiarum című irataiból derül ki végre, hogy ki volt tehát Széchényi György édesatyja s ezen iratok ismerete alapján lehet joggal a Pál érsek féle feljegyzés-másolatok idevonatkozó részét interpoláltnak, illetve javítottnak tartani.
1646-ban a bécsi pápai nincius, Meltius Camillo kápuai érsek kancellárja előtt folyt le Szécsényi György pécsi püspöksége tárgyában a szentszéki processzusnak az a része, amelynek feladata volt a megfelelő tárgyalási anyagot összehordani. György püspök a tridentinum értelmében a nuncius előtt leszármazását, életkorát stb. hiteltérdemlő okiratokkal tartozott igazolni. Az első okirat, amely bemutatásra került, egy 1627 november 26-án Szécsényben kiállított bizonyságlevél volt, melyet Voxith Horváth György a szécsényi őrség horvát eredetű alkapitánya, Somogyi János és Pécsi György nógrádmegyei esküdt-ülnökök, tehát hites emberek, Farkas Albert és Jánossy Fábián nemes egyének, Baranya Máté szécsényi fővárnagy («supremus castellanus») s Vecsei István, a szécsényi gyalogok duktora adta ki s György édesanyja, Baán Sára, néhai Baán Bálint leánya személyesen előadott kérelmére fia, a tanulmányai miatt külföldön tartózkodó «Szecheni» György javára hitelesen bizonyítják («testamur»), hogy György római katholikus szülők törvényes házasságából származott. Atyja Szabó Lőrinc, őfelsége (II. Ferdinánd király) szécsényi őrségének katonája,* anyja pedig a már megnevezett Baán Sára volt. György keresztszülei Kovács János nemes ember és felesége, Kovács Dorottya, tisztes katholikus egyének valának.
Atyjának katona voltát egy ízben György érsek is említi, írván: «Et quia genitor noster pro defensione christianitatis in prćsidio Széchéniensi semper fidelis militić officialis commorando sćpius sangvinem fudisset, iuro et gloriose occubuisset». Török: Magyarország prímásai, II. kötet, 171. l.
A bizonyságlevél kiadói nagyobb hitelesség kedvéért az oklevelet sajátkezűleg alá is írták és megpecsételték.
Ezt a testimoniális levelet részint vármegyei hites emberek, részint pedig teljesen megbízható, szavahihető katonai egyének állították ki, akikhez a gyanúnak még csak árnyéka sem fér s akiket az oklevél kiadásánál semmiféle szempont, érdek stb. nem vezetett és nem is vezethetett, hanem csak a való tényállás lelkiismeretes megállapítása. Bizonyságlevelük tatalmában, amelyet Pieruccio Péter, flórenci jogtudós és közjegyző Bécsben 1646 február 23-án a nunciatura kancelláriájában kiállított hiteles másolatból ismerünk, legcsekélyebb okunk sincs kételkedni, azonban mégis, ha valaki arra gondolna, hogy a bizonyságlevél kiállítói esetleg a névben vagy más egyéb körülményben tévedhettek, ezt az esztergomi káptalan, tehát egy teljesen megbízható, előkelő egyházi testület 1646 január 14-én Nagyszombatban kiadott bizonyságlevelével nyugtathatjuk meg, melyben a káptalan Szécsényi György vikárius részére erkölcsi bizonyítvány-félét állít ki és amelyben György származására nézve ezt olvassuk:
«Exordium vitae suae in praesidio Szeczeniense habuisse, ubi ex honestis, sane piis et catholicis parentibus, nimirum patre Laurentio Szeczeni et matre Saara Baan nuncupatis prognatus...» stb.
Nyilvánvaló tehát, hogy a szécsényi őrség parancsnoksága, Nógrád vármegye hites emberei és nemesei, továbbá az esztergomi káptalan mégis csak pontosan tudhatták és Széchényi György minden titkolódzása ellenére is jól tudták, hogy ki volt György édesatyja. Tudták, hogy annak neve nem Szécsényi Márton, hanem Szabó Lőrinc, a szécsényi várőrség egyszerű, derék, vitéz katonája volt, akinek sem Szécsényi Mihály veszprémi kapitányhoz, sem a Kacsics vagy Záh nemzetséghez, sem pedig a Gyürky–Széchényi–Péteri családokhoz soha semmi köze nem volt, hiszen még csak nemes ember sem volt.
György püspök Szabó Lőrinc fia, a Szabó vezetéknevet az akkori szokások szerint egyszerűen elhagyta s felvette származása helyének nevét, csakúgy, mint ahogy a Mossóczon született Rohosnik Zakariás felveszi a Mossóczy, vagy a Telegden született Miklós felveszi a Telegdy nevet. Így lett a Szécsényben született Szabó Györgyből Szécsényi György (nem pedig Gyöngyösi György), úgy, hogy eme név felvevőjének s első viselőjének nyugodtan őt tekinthetjük, mert hiszen a család 1629. évi armálisában György öccse, Lőrinc a Széchényi 79név mellett még az «alias Sartoris», azaz a Szabófi nevet is viseli.
Mindezekhez képest a Széchényi-család genealogiai táblázata a következőképpen javítandó:
Baán Bálint - Szabó Lőrinc szécsényi katona 1629-ben már nem él - ~ - Baán Sára - 1. György (Szécsényi) - 2. Márton † 1629 előtt - 3. Lőrinc
Ami már most Széchényi György érsek többi személyi adatait illeti, pappá szentelésének időpontjára nézve az írók rendszerint ott tévednek, amidőn theologiai doktorrá-avatásának időpontját összetévesztik pappá szentelésével. Nagy Iván György pappá szentelésének idejét 1631-re teszi, közelebbi időpont meghatározása nélkül.* Reviczky szerint Györgyöt 1631 augusztus 16-án szentelték fel,* Kollányi és Szinnyei szerint Györgyöt 1631 augusztus 10-én avatták a theologiai doktorává*, de hogy mikor lőn felszentelve, azt nem említik, dacára annak, hogy az Új Magyar Múzeum 1837. évfolyamában György érsek idevonatkozó feljegyzései közölve vannak, e feljegyzéseket azonban, úgylátszik, csak Bártfai Szabó László vette észre.*
I. m. X. kötet, 519. l.
A vágújhelyi prépostság története, 52. l.
Kollányi: I. m. 239. l.; Szinnyei: I. m. XIII. kötet, 498. l.
I. m. I. kötet; 124. l.
A processus ecclesiarum idevágó iratai ezt a problémát is megoldják, mert 1631. június 23-án Bécsben Rocco Cirjék patrasi érsek és bécsi nuncius egy bizonyságlevelet állít ki, melyben igazolja («attestamur»), hogy a folyó 1631. év március 15-én, amely a bőjt első vasárnapja után következő szombat volt, a jezsuiták bécsi «domus professá»-jánban «Szeczeni» Györgyöt «ungarum, Szeczeniensem», a szabad művészetek és a bölcselet magiszterét, teologiai kandidátust és a Pázmáneum növendékét Fananoi Gherardinus Ker. János és Milanói Quadrius János Fernc nunciusi familiáriusok asszisztenciája mellett «inter missarum solemnia» presbiterré szentelte. Erős sajtóhiba került tehát Kollányi könyvébe, amidőn Szécsényi György primiciájának megtartását 1635. február 5-re teszi, amikor is a misét György Bécsben tartotta volna.*
Kollányi: Esztergomi kanonokok, 239. l.
Lósy Imre esztergomi nagyprépost és váradi püspök 1631 szeptember 9-én Nagyszombatban kelt oklevelével Szécsényi Györgyöt vágsellyei plébánosnak nevezi ki, Pázmány Péter pedig ugyancsak Nagyszombatban 1632 február 7-én kelt oklevelével Györgyöt Pyber János egri püspök helyére esztergomi kanonokká, 1635 december 28-án szintén Nagyszombatban kelt oklevelével pedig tornai főesperessé promoveálja.
Tudjuk, hogy Szécsényi György többek közt vágújhelyi prépostság történetéről írott munkájában* fel is említi Györgyöt a prépostok közt, azonban téved, amidőn azt állítja, hogy György 1632-ben lett vágújhelyi prépost. Ugyanis csak 1638. március 22-én Pozsonyban kelt az az oklevél, amelyen gróf Eszterházy Miklós nádor és kir. helytartó, Homonnai Drugeth János országbíró, Eszterházi Dániel kir. tanácsos és társaik a Dubovszky György halála folytán megüresedett prépostságot Szécsényi Györgynek adományozták.
I. m. 52. l.
1641 április 8-án Nagyszombatban kelt oklevelében Lósy Imre, ekkor már esztergomi érsek, Györgynek adja a zólyomi főesperességet s végül 1644 szeptember 13-án Eberstorff várában kelt oklevelével III. Ferdinánd király a Szelepcsényi György pécsi püspöknek a veszprémi püspökségre való áthelyezése folytán megüresedett pécsi püspökséget Szécsényi Györgynek adja s ezen adományozásnak köszönhetjük, hogy György ügyében megindult az egyházi processzus s így az életére vonatkozó adatok reánk maradtak.
Szécsényi György érsekről az összes életrajzírók egybehangzóan azt állítják, hogy 1592-ben született s ennélfogva 103 esztendős lett volna, midőn 1695-ben (febr. 18) meghalt.
György érsek korával eddig legbehatóbban Bártfai Szabó László foglalkozott, aki bár maga is bevallja,* hogy «Széchényi György érsek születése és életének éveit bajos biztosan megállapítani», de azért mégis az 1592. esztendőt fogadja el György születése évéül. Pedig György érsek nem ekkor, hanem jóval később született.
I. m. I. kötet, 762. l.
Bártfai Szabó már említett munkájának I. kötetében, a 762–764. oldalakon összeállítja a György érsek korára vonatkozó eddig ismeretes és egymásnak ellentmondó adatokat. Ezek közt 80reánk nézve a legfontosabb és a legmegbízhatóbb az, amidőn György érsek 1687-ben, a budai egyetemet és akadémiát megalapító levelében életkoráról a következőket írja:
«Quod posteaquam singulari divina clementia annum aetatis octuagesimum quartum attigissemus ...» stb.* Ha 1687-ből levonunk 84-et, megkapjuk György érsek születési évét, ami: 1603 s ehhez képest György nem 103, hanem 92 esztendős volt, amidőn meghalt.
Török: Magyarország prímásai, II. kötet, 171. l.
Bártfai Szabó összes felsorolt adatai közt ez az egyetlen, amely elfogadható, mert mégis csak fel kell tennünk Széchényi Györgyről, hogy talán ő tudta legjobban, hogy mikor született és hányéves volt. Mindenesetre jobban tudta ezt, mint elparentálója, Matusek András, vagy bárki más. Azonban ha valaki azzal állana elő, hogy György 1687-ben már nagyon öreg volt és így tévedhetett s így kételkedni lehet György érsek kormegállapításában, e kételyeket megint csak a processzus aktái oszlatják el.
1645 június 9-én, egy pénteki napon, délután 4 órakor Meltius Camillo a bécsi nuncius Szécsényi György pécsi püspöksége felett folyó processzusban kihallgatta az első tanút, aki Luzsénszky (Lusinschus) Joachim esztergomi kanonok és nyitrai főesperes volt.*
Kollányi: I. m. 251. l.
Luzsénszky, aki 1602-ben született s ekkor 42 esztendős volt, vallomásában előadja, hogy immár 21 esztendeje ismeri Szécsényi Györgyöt «et cognitio incepit, quia fuimus in scholis hic Viennć per septem annos» és – folytatja – «ante decem annos fuimus insimul in fmilia, domini cardinalis Pasman bonć memorić». Tehát Luzsénszky 31 éves volt, midőn Szécsényi Györgygyel megismerkedett, ennélfogva körülbelül 19 éves lehetett György, midőn Bécsbe, a Pázmáneumba került. György életkoráról Luzsénszky, a kortárs ezt vallja:
«Scio ipsum esse annorum circiter triginta novem, est enim iunior me circa tribus annis et hoc scio ex frequenti conversatione et quia sumus noti ad invicem a pluribus annis citra, ut supra dixi.» E vallomás alapján tehát György születési évét körülbelül 1605–1606-ra kellene tennünk.
1645 november 24-én reggel 8 órakor hallgatta ki a bécsi nuncius a második tanút, az 53 esztendős Chmira János jezsuitát, a bécsi Pázmáneum regensét. Chmira szerint György 1625-ben lett pázmánita. «Cognosco dominum promovendum ab anno 1625 citra ex eo, quia fuit submea disciplina per annos sex et ultra.» Tudja Chmira azt is, hogy György Szécsényben született, mert látta születési levelét. «Scio locum, in quo est natus vocatur Secenium et puto esse sub diocesis Strigoniensis et hoc scio, quia quando ille debebat fieri magister philosophić debui videre literas natalitias et ita cognovi supradictas.» Ami pedig György életkorát illeti, erre nézve ezt vallja: «Nescio precise cuius aetatis sit, sed scio ipsum explevisse annum quadragesimum, et hoc scio, quia venit in convictu in ćtate matura, ibi mansit per sex annos et ultra et deinde egressus est ad gubernandum parochias usque de anno 1631.» Ha 1645-ből levonunk 40-et, György születési éve 1604–5 körül lesz.
Ugyanekkor a nuncius egy harmadik tanút is kihallgat, t. i. Lászlóffy Pált, aki 35 éves, Magyarország levéltári és pecsétőre, levéltári regisztrátor, aki szintén Bécsben, Györggyel együtt tanult s György korára vonatkozólag ezt vallja: «Novi dominum promovendum et cognovi occasione studii, quia hic studuimus in academia Viennensi et ab illo tempore citra ille fuit mihi semper bene notus, hoc fuit ab anno 1630. citra et ab illo tempore ipsum cśpi cognoscere». Továbbá: «Ego non scio praecise, sed procul dubio excedit 30 annum et potest ad praesens esse quadragenarius circiter et hoc colligo ex computo, quia de anno 1630. ut supra quo ipsum cśpi cognoscere, maturus et barbam emittebat.»*
Vatikáni levéltár: Processus ecclesiarum, XLI. kötet, 377. skk. ll.
Állítsuk most már e tanúvallomásokat egymás mellé: 1. Az első tanú szerint 1645-ben György 39 év körüli volt.
2. A második tanú szerint 1645-ben György a 40. évét betöltötte, végül
3. A harmadik tanú szerint 1645-ben György körülbelül 40 éves volt.
Ha ezeket az adatokat összevetjük György érsek már ismert önkormegállapításával, akkor el kell hinnünk, amit György 1687-ben állított és el kell fogadnunk, hogy nem 1592-ben, hanem 811603- vagy 1604-ben született. Fel kell tennünk, hogy György három kor- és részben tanulótársa talán mégsem tévedhetett quasi összebeszélésszerűen több, mint tíz esztendőt György hátrányára, úgyhogy e vallomások alátámasztják és megerősítik György önkormeghatározását.
Íme így rektifikálta a tridentinum közvetve Szécsényi György származási és életrajzi adatait!
