Nyéki Méhes Mózes: A Nyéki Méhes-család és a rokon családok. (A szerző kiadása. Budapest, 1933. 8° 104 lap, három oklevél-hasonmá…
Nyéki Méhes Mózes: A Nyéki Méhes-család és a rokon családok. (A szerző kiadása. Budapest, 1933. 8° 104 lap, három oklevél-hasonmással.)
A mai nehéz-viszonyok között ritkán jelenik meg méltó kiállításban egy-egy családtörténeti munka. Márcsak ezért is örömmel kell tehát üdvözölnünk, ha valaki napjainkban ilyennek a kiadására vállalkozik. De ha ezt a kis könyvet felnyitjuk, ezenfelül olyan kellemes meglepetés is ér bennünket, amilyentől mostanában már szinte elszoktunk: fényképfacsimilén közli a családnak III. István királytól való, 1165-ben kelt és a család kezén ma is eredetiben meglevő kiváltságlevelét, valamint annak 1298- és 1337-ből származó átiratait. Az oklevél szövege szerint III. István a pozsonyi váron kívül lakó 22 férfiút Szent István király «procerese»-i közé emel, vagyis a pozsonyi királyi vár névszerint felsorolt 22 szolgáját megnemesíti. Ezek között két Nyék nevű férfi is van, akik a Nyékiek őseinek tekintendők. Ennek a kiváltságlevélnek a szövege ugyan nem ismeretlen, már többször is megjelent; de hibás olvasásban. Az eredetiről készült hiteles fényképe, rendszeres családtörténeti munkában, most látott először napvilágot s csakis a fényképek alapján vált lehetővé a helyes olvasás.
Nem lehet ezt a régi oklevelet meghatottság nélkül nézni, tudva, hogy az a Csallóköz vízjárta vidékén a család kezén mind máig épségben fennmaradt, kivált ha még azt is hozzágondoljuk, hogy a család ma is nyéki birtokos ! Ehhez fogható családtörténeti emléket legrégibb és legelőkelőbb családaink sem igen mutathatnak fel. Maga ez az egy dolog is, családtörténeti nézőpontból, jelentős nyereséggé avatja ezt a munkát és szinte sajnáljuk, hogy legalább az erre vonatkozó része mint magánkiadás és nem a Turulban jelent meg, hogy így általánosan ismertté válhatott volna; mert azt hisszük, hogy a külföld is kevés ilyen emléket mutathat magánkézben fel.
Egy család történetének megírásához nemcsak tudás, de az is kell, hogy az író szeretettel foglalkozzék tárgyával és lelket vigyen a különben száraznak látszó adathalmazba. És ki tehetné ezt inkább meg, mint az érdekelt családnak a leszármazója? Szerző ebben a tekintetben is minden tőle telhetőt megtett. Átkutatta a rendelkezésére álló forrásokat – csak Pozsonyba nem juthatott el – és igyekezett lelket önteni a régi adatokba. Csak sajnálni lehet, hogy az egyes családtagok életéről nem állott módjában többet közölni s az első ismert őstől a leszármazást összefüggően levezetni; még az 1495 körül élt Nyéki Méhes Domokostól is egész az 1609-ben élt Nyéki Méhes Balázsig, aki Pozsony megye assessora volt, és fia Istvánig, akik a régi kiváltságleveleket rokonaikkal együtt újból átiratták és megerősíttették, hiányzik a közvetlen levezetés. Miként vált szét a Nyéki-család a Méhes, Végh, Kósa (Zeke) és Nagy nevű ágakra, ennek a kimutatása is igen kívánatos lenne, és hihető, hogy a pozsonyi levéltárakban meg is lehetne ehhez a szükséges adatokat találni. Egy vérbeli genealógus ebben nem nyughatik meg és így hisszük és reméljük, hogy egy eljövendő második kötet ezt pótolni fogja.
A Méhes-családon kívül közli a szerző az egyvérből származó Nyéki Végh-, Kósa (Zeke)- és Nagycsaládokra, továbbá az oldalági rokoncsaládokra és a saját apai és anyai ágon szereplő rokonaira vonatkozó családtörténeti adatokat is.
A régi kiváltságlevél és átírásainak fényképét dr. Bittó Béla, a Csallóköz kiváló genealógusa szerezte meg pár éve a helyszínén és ő bocsátotta azt úgy a Magyar Nemzeti Múzeum és az Orsz. Levéltár, mint a szerző rendelkezésére. Mindkettőjüket elismerés illeti, hogy egy ilyen családtörténetileg rendkívül fontos és értékes oklevél közzétételét és megörökítését lehetővé tették.
A munka tartalmi részében megnyilvánuló, nagyszorgalmú kutatásról és lelkiismeretes feldolgozásról tanuskodó gondosság a füzet külső, csinos kiállításán is visszatükröződik. A külső fedélen is rajzban feltüntetett két címer egyike méhkast ábrázol, 22 méh által körülvéve, – szerző szerint – beszélőn emlékeztetve a III. István királytól közös kiváltságlevelet nyert 22 férfiúra. Ezt a Nyéki Méhes-családnak Pestmegyébe szakadt ága használta. A Pozsony megyében maradt ág más, négyelt pajzsba foglalt címeralakokból álló címert használt.
Sárközy Imre.
