Alexander Húščava: Archív zemianskeho rodu z Okoličného. (Litterae e tabulario Okolicsányiorum gentis nobilis prolatae. – Codex d…
Alexander Húščava: Archív zemianskeho rodu z Okoličného. (Litterae e tabulario Okolicsányiorum gentis nobilis prolatae. – Codex diplomaticus comitatus Liptoviensis I. Opera academiae scientiarum et artium Slovacae, 5. kötet.) Bratislava, 1943. XVII + 188 l.
86H. új szlovák forráskiadványsorozatot indított «Codex diplomaticus comitatus Liptoviensi» címmel. E sorozat első kötete a leggazdagabb liptói magánlevéltárnak, az Okolicsányi-család levéltárának teljes anyagát teszi közzé az 1490. évig. Mint az előszóból értesülünk, ez a levéltár több mint 100 fasciculusból áll s az Okolicsányi-család birtokaira vonatkozó iratokat, királyi mandátumokat, missiliseket, urbariumokat, XVIII. századi latin verstöredéket és szlovák nyelven írt kötelezvényeket tartalmaz. A közelmúltban megjelent kötet ennek az anyagnak 1490-ig terjedő részét – számszerint 98 oklevelet – közli teljes szöveggel időrendben, s ennek során több középkori liptói családra vonatkozólag szolgáltat adatokat (Rásztokay, Szmrecsányi, Palugyai stb.).
Minden közölt oklevél élén latinnyelvű kivonat áll, s ezt követi ugyancsak latinul az oklevél leírása, a hátlapján lévő későbbkori jegyzetek és feljegyzések szövegével. Az oklevél után tárgyi és a szövegközléssel kapcsolatos jegyzetek következnek. Az oklevelek közlési módja körülbelül megfelel a Magyar Tudományos Akadémia által megállapított szabályoknak, kivéve, hogy a «ti» szótagot, ha magánhangzó következik utána, minden esetben «ci»-nek írja, továbbá hogy a dátumsort új bekezdésbe veszi. A közlések szövege megbízhatónak és pontosnak látszik, azonban ezt – sajnos – nem állt módunkban ellenőrizni.
A kiadás egységes szerkesztését zavarja az, hogy az eredeti oklevél írójának nyelvtani és tollhibáit H. többféle módon jelöli (felkiáltójel, «sic» szócska alkalmazása, a kimaradt betűnek egyszerű zárójelek között való feltüntetése, vagy pedig a szövegben a helyes szóalakot veszi fel, a jegyzetben pedig a hibásat s «correxi» szóval jelöli a helyesbítést). Ugyanilyen zavaró az a körülmény, hogy az oklevél szövegében előforduló időpontmegjelölésnek (év, hó és nap) mai feloldott alakját a latin szövegben adja, bár más betűtípussal. E szövegközlési megjegyzések mellett meg kell még említeni, hogy az oklevelek élén álló latinnyelvű regesztákban kár volt a helységneveket mai szlovák alakjukban felvenni, hanem helyette inkább az oklevélben előforduló eredeti egykorú alakot kellett volna feltüntetni (pl. de Svätá Marade Beata Virgine [80. sz.], Beňadiková – Detrichfalva [57. sz.], Gôtoväny – Ipochhaza [51. sz.], de Lipt. Svätý Ján – de Sancto Johanne [77. sz.] stb.).
A felsorolt néhány kifogástól eltekintve – hisz ezek a kiadás és szerkesztés terére tartoznak – a vállalkozást örömmel fogadjuk, mert ezáltal reményünk van rá, hogy lassanként nyomtatásban napvilágra kerülnek a kutatók szélesebb köre részére eddig hozzá nem férhető oklevelek levéltárak szerint való csoportosításban.
Borsa István.
