VÁLYI ANDRÁS ÚRNAK Magyar Országról írtt Lekszikonnyához.
Magyar Országról írtt Lekszikonnyához.
Hajdani talpra teszed, köz folyamatba veszed; |
Tsónakod űzni mered, part menedékre vered; |
Illy munkát keverő, hogy jöve néked erő? |
Lássa meg ezt nap, ’s hóld Ész műhelyedbe kohóld! |
Melly telekítve magát tartsa örökre szagát; |
Szűz Múzsákhoz elé bőlts sereg úttya felé, |
Tárgyokat egybeveszik Tiszteletekre teszik, |
Illeti? arra tejét Múzsa nem adgya fejét: |
Clíót, a’ történtt dolgod idője szerént; |
Víg játékba Hevét mártya, Thalia, nevét; |
Földet mér Erató, Verse szívekre ható; |
Tűndérségi korán hat nyoma lábnyi során; |
Úranie’ ki derűl tsillagos égre kerűl. |
Mellyel részre akadt Könyv kiadásra fakadt? |
VÁLYI kiűzve halált Persephonéra találtt; |
VÁLYIT ölünkbe vegyük hír szekerére tegyük; |
Mert Könyved tettze jőjj Magyar Euriditze! |
Fárradozása körűl két Haza népe örűl; |
Jázon arany gyapját, nézdd Berenítze haját; |
Hesperián kifedé Hercules öszve szedé; |
Ez vala Pandóránk már ma világra hozánk. |
Hogy neve VÁLYI feles Könyvibe téve jeles; |
Néma tavakba halak, puszta mezőkbe falak; |
Partyai közt nem fér a’ Maros árja kitér; |
Voltak mellybe Hadak járnak alatta vadak; |
Dombra emelte Halom, tó rekedésbe Malom, |
Mondván: VÁLYI Hazád’, szép mivelésre hozád. |