Ady Endre: Zendülés váram alján
Ki ide föl egyedül jöttem
S fölutamat megöntözötten
Mutatja elhullott vérem.
Kik azok a lármásak lent itt?
Ezek azok a dalos senkik,
Kiket megöltek a példák?
Vert úton, ügyesen loholnak,
Mi volt tegnap és mi lesz holnap,
Nyugodtan bízzák ők másra.
Magam is bús szemet meresztek:
Óh, bár maradtam volna veszteg,
Mint kölyköket bátoritsak.
Mert általam él és van itt csak
E gyülevész had. Az én vérem,
Mely pirosan csillog az éjben,
Uszítja, vezeti őket.
Kik fölzendültek váram alján
S vitáznak váram viadalmán.
Mea culpa, mea culpa.