Ady Endre: Az örök gyermekség
Utolsó napig és hajszálig
Gyermek-szemmel
Nézni a világot.
Megborzaszt az emberi rosszság,
Szepegéssel
Borzalomba fúlva.
Mért nem vagyunk mind tiszták és jók?
S jön a válasz
S a választ nem érted.
S úgy hallgatod, mint riadt gyermek
S reszketsz, mint fa,
Félig-zöld és száraz.
Te, szakadatlan, vén gyermekség,
Úgy imádlak:
Egyebem úgysincsen.