Ady Endre: A megátkozott ember
A megátkozott ember
Levágatom a két kezem,
Mert mindig ölelni akar
S ha én karolok, vétkezem.
Mert mindig ölelni akar
S ha én karolok, vétkezem.
Csípje a nyelvem vas-fogó,
Mert mindig bántani akar
S ha én beszélek, romboló.
Mert mindig bántani akar
S ha én beszélek, romboló.
Lábam nagy botlás törje ki,
Mert két lábam amerre jár,
Csak mások bukását lesi.
Mert két lábam amerre jár,
Csak mások bukását lesi.
És hunyjon el az életem,
Mert csupa-csupa kárt csinál
S ami áldás, azt temetem.
Mert csupa-csupa kárt csinál
S ami áldás, azt temetem.
