Ady Endre: Hűvösvölgyemből sebten, rohanón
Havukat a hegyek csobolták
S úgy léptetek, mint tarka csillagok,
Mint színes angyal-csordák.
Tüntetek elébem,
Tarkán, asszonyosan, széditőn,
Rejtetten Tavasz blúzaiba,
Nyugtalanul s negéden.
Hajh, hány tavaszkor csillogtatok meg már?
S hajh, hány tavaszkor csillogtok ti meg még?
Újra és újra,
Előttem egy sereg öreg szatír
Tavaszi sípját fujja.
Süt a februári Nap:
Óh, asszonyok, be megcsillogtatok.