Ady Endre: Sírva gondolok rá
Mikor a kevélység volt uram,
Sírva és szomoruan.
S a sok, vidám, vad kalandozót,
Ím, elnyelte a bozót.
Nem támadhat egyszerre magyar,
Ha száz harcot nem kavar.
De először mindig itt belül
Üssünk szét kegyetlenül.
Rendünk egyszerre úgyse leszen.
De itthon: félelmesen.
Számoltunk volna itthon előbb,
Mi, a híres kérkedők.
Kik nyakunkon tartják jármokat,
Beszéltünk volna sokat.
Előkelőn, ravaszul, bután,
Porciónak azután.
Kellett volna végezni előbb,
Vitéz, kuruc tervelők.
Csinálnának kuruc csapatok,
Ütvén grófot s nagy papot.
Mindennek eljön az ő sora,
Minden bűnnek ostora.
Szép öcsém - mi kevélyek valánk
S kár, ha a magyar falánk.
Mikor a kevélység volt uram,
Sírva és szomoruan.