Ady Endre: Új Tavasz ez
Új Tavasz ez
Kis Senkimnek küldöm.
Az Ősz, melybe ellátogattál
Kiváncsian és vágytalanul,
Késő s mégsem a régi kopár Ősz,
Melyre már csak a Tél hava hull:
Új Tavasz és új igéret ez.
Kiváncsian és vágytalanul,
Késő s mégsem a régi kopár Ősz,
Melyre már csak a Tél hava hull:
Új Tavasz és új igéret ez.
Bízd rá hittel fehér hóságod,
Add hozzá lángját drága melegednek,
S aztán tekints szét: az őszi kopár fák
Virágosan megelevenednek
S szivemen nyílsz, Te, szép, nagy virág.
Add hozzá lángját drága melegednek,
S aztán tekints szét: az őszi kopár fák
Virágosan megelevenednek
S szivemen nyílsz, Te, szép, nagy virág.
Harsonázik a Tavasz bennünk
S ha simulásoddal akarod,
Az őszi felhők fölébe emelnek
A megujhodt és boldog karok,
Karjaim, kik ölelve tartnak.
S ha simulásoddal akarod,
Az őszi felhők fölébe emelnek
A megujhodt és boldog karok,
Karjaim, kik ölelve tartnak.
Oly kicsi vagy s oly nagy vagy bennem,
Zok-szó minden, ami utánad késztet,
Jajong, biztat, űz és futtat utánad:
Ma Te vagy az életem és az Élet:
Óh, új Tavasz, be nagyon téli vagy.
Zok-szó minden, ami utánad késztet,
Jajong, biztat, űz és futtat utánad:
Ma Te vagy az életem és az Élet:
Óh, új Tavasz, be nagyon téli vagy.
