Ady Endre: A hó
A hó
Bizony, mikor még ifju voltam,
A szűzi hóról dalt daloltam...
Dalt, amelynek rímje jó,
Jó-ra persze csenge hó...
Aztán jött a korhely jogász-kor,
Sok Polluxot kapott a Castor,
Sokan valánk kamerádok,
Nap mint nap katzenjammerádok.
A hó rám akkor is hatott,
Élőlény el nem alhatott,
Mikor ifjúi buzdulásban
Elénekeltük azt a nótát -
Így kezdődik: »Nagy hófúvás van...«
És most, hogy ott kint sűrű hó hull
S annyi emlék előmbe tódul -
Röviden így elmélkedem:
- A manót! Kellett ez nekem?
Már azt hívém, hogy kész tavasz
S íme - havaz...
Szamárság volt, most már belátom,
Becsapni a télikabátom...
A szűzi hóról dalt daloltam...
Dalt, amelynek rímje jó,
Jó-ra persze csenge hó...
Aztán jött a korhely jogász-kor,
Sok Polluxot kapott a Castor,
Sokan valánk kamerádok,
Nap mint nap katzenjammerádok.
A hó rám akkor is hatott,
Élőlény el nem alhatott,
Mikor ifjúi buzdulásban
Elénekeltük azt a nótát -
Így kezdődik: »Nagy hófúvás van...«
És most, hogy ott kint sűrű hó hull
S annyi emlék előmbe tódul -
Röviden így elmélkedem:
- A manót! Kellett ez nekem?
Már azt hívém, hogy kész tavasz
S íme - havaz...
Szamárság volt, most már belátom,
Becsapni a télikabátom...
