Ady Endre: Jön az orfeum
Jön az orfeum
A holt szezon vigasztalója,
A legruhátlanabb Muzsa,
Ki híveit a spleentől óvja
S ezért oly nagy a nimbusza,
Aki hálásabb Tháliánál,
Mosolyt fakaszt, nem könnyeket;
Az orfeum itt lesz, örömmel
Várják - a szalmaözvegyek.
A legruhátlanabb Muzsa,
Ki híveit a spleentől óvja
S ezért oly nagy a nimbusza,
Aki hálásabb Tháliánál,
Mosolyt fakaszt, nem könnyeket;
Az orfeum itt lesz, örömmel
Várják - a szalmaözvegyek.
Mert itt a nyár, fürdőzni elmén
Sok édes asszony, feleség
S az orfeum az esték terhén
A férj-uraknak nyereség.
Hány kis kalandról fogunk írni
Pikáns mesét mi, skriblerek -
Most pedig csak szelíd dolgokról,
Jámborságokról rímelek.
Sok édes asszony, feleség
S az orfeum az esték terhén
A férj-uraknak nyereség.
Hány kis kalandról fogunk írni
Pikáns mesét mi, skriblerek -
Most pedig csak szelíd dolgokról,
Jámborságokról rímelek.
Könnyű Múzsa, én várva várlak,
Jőjj, hisz már itt a holt szezon,
Verstárgyaim már kifogyának,
Miről fog zengni már dalom?
Ha te nem jössz, karjába zár majd
- A rím kedvéért - Morfeum,
A világ leglengébb Muzsája:
Tárt karral várunk: orfeum!
Jőjj, hisz már itt a holt szezon,
Verstárgyaim már kifogyának,
Miről fog zengni már dalom?
Ha te nem jössz, karjába zár majd
- A rím kedvéért - Morfeum,
A világ leglengébb Muzsája:
Tárt karral várunk: orfeum!
