Ady Endre: Lili asszonyról
Lili asszonyról
Csak kritikus ne volnék olykor
- E tiszt, most érzem, míly nehéz -,
Lilihez írnék izzó verset,
A próza néki oly kevés;
Az aranyos Lili asszonyhoz,
Akinek férje oly kopott,
Ki feltalálta trombitását -
Hogy irigylem a boldogot!...
- E tiszt, most érzem, míly nehéz -,
Lilihez írnék izzó verset,
A próza néki oly kevés;
Az aranyos Lili asszonyhoz,
Akinek férje oly kopott,
Ki feltalálta trombitását -
Hogy irigylem a boldogot!...
Lilihez írnék izzó verset
S úgy sajnálom, hogy nem szabad,
Pedig a szívem úgy fellángolt
A bús, ábrándos dal alatt.
Liliket láttam hosszu sorban,
Amíg a mi Lilink dalolt,
A férjek mind szürkék, kopottak
S a trombitás, ki tudja, hol?...
S úgy sajnálom, hogy nem szabad,
Pedig a szívem úgy fellángolt
A bús, ábrándos dal alatt.
Liliket láttam hosszu sorban,
Amíg a mi Lilink dalolt,
A férjek mind szürkék, kopottak
S a trombitás, ki tudja, hol?...
Egy szép, molett, kis, szőke asszony
Bús arccal, némán hallgatott,
Ő még talán fel nem találta
- Miként Lili - a hadnagyot.
»Óh, míly bohó!« - a férjre nézek,
A hausse-ról, baisse-ről spekulál,
Óh, bárcsak én lehetnék náluk
A visszatérő ideál...
Bús arccal, némán hallgatott,
Ő még talán fel nem találta
- Miként Lili - a hadnagyot.
»Óh, míly bohó!« - a férjre nézek,
A hausse-ról, baisse-ről spekulál,
Óh, bárcsak én lehetnék náluk
A visszatérő ideál...
