Ady Endre: Mai trubadúrok
Mai trubadúrok
Most is vannak léha emberek,
Hegedősök, minnesängerek.
Trubadurok még most is élnek,
Lányról, szerelemről regélnek.
Nem sírnak a húrok csak lágyan,
Belecsapnak nemegyszer bátran
Egy-egy merész, vészt jósló dalba...
Csakhogy ma ezt senki sem hallja...
...Most is vannak léha emberek,
De élniök nehezen lehet...
Hegedősök, minnesängerek.
Trubadurok még most is élnek,
Lányról, szerelemről regélnek.
Nem sírnak a húrok csak lágyan,
Belecsapnak nemegyszer bátran
Egy-egy merész, vészt jósló dalba...
Csakhogy ma ezt senki sem hallja...
...Most is vannak léha emberek,
De élniök nehezen lehet...
Ma másképp zeng a lantnak húrja,
Dicséneket zeng egy nagy úrra,
Politikát öltöztet rímbe,
Elmegy tárgyért akár Pekingbe,
Megénekel szobalányt, dézsát
És minden rendű, rangú gésát.
Miről nevezetes a gólya,
Megzengi azt a Figaróba.
Byron, Puskin, Petőfi, Heine
Nem illenek közibénk már be,
Valamennyi korlátolt, ócska,
Sohsem voltak redakcióba,
Nem ismertek szinházi nettót,
Nem írtak operett-librettót,
Nem jártak el felolvasásra,
Ahol sok a műértő dáma,
Nem élesztgettek banya-lángot,
Mint teszik a mai titánok,
Csupán költők voltak szegények
És nem századvégi legények.
Dicséneket zeng egy nagy úrra,
Politikát öltöztet rímbe,
Elmegy tárgyért akár Pekingbe,
Megénekel szobalányt, dézsát
És minden rendű, rangú gésát.
Miről nevezetes a gólya,
Megzengi azt a Figaróba.
Byron, Puskin, Petőfi, Heine
Nem illenek közibénk már be,
Valamennyi korlátolt, ócska,
Sohsem voltak redakcióba,
Nem ismertek szinházi nettót,
Nem írtak operett-librettót,
Nem jártak el felolvasásra,
Ahol sok a műértő dáma,
Nem élesztgettek banya-lángot,
Mint teszik a mai titánok,
Csupán költők voltak szegények
És nem századvégi legények.
De Dániában más is - ólet,
Irányunk a szecesszió lett.
Minél nagyobb a lángész máma,
Felkapja még inkább a fáma.
A vers homályos, bárgyú, zagyva:
»Milyen merész és új a hangja.«
Nem tud bánni rímmel vagy lábbal:
»Szakított avult hagyománnyal.«
És úgy is lesz az nemsokára,
Hogy kinek a költészet drága,
Ki eszmékért lángolva harcol,
»Szecessziós«, azt mondják rája.
Irányunk a szecesszió lett.
Minél nagyobb a lángész máma,
Felkapja még inkább a fáma.
A vers homályos, bárgyú, zagyva:
»Milyen merész és új a hangja.«
Nem tud bánni rímmel vagy lábbal:
»Szakított avult hagyománnyal.«
És úgy is lesz az nemsokára,
Hogy kinek a költészet drága,
Ki eszmékért lángolva harcol,
»Szecessziós«, azt mondják rája.
