Ady Endre: Márkó király
Márkó király
(Ballada)
Piros az ég, lángok nyalják,
Égő falvak füstje látszik. -
Szerbországnak minden hegye,
Minden völgye vértől ázik...
Égő falvak füstje látszik. -
Szerbországnak minden hegye,
Minden völgye vértől ázik...
Pogány török támadta meg,
Már rabolja, fosztogatja,
Letűnt a pogány »hold« előtt
Szerbországnak fénylő napja.
Már rabolja, fosztogatja,
Letűnt a pogány »hold« előtt
Szerbországnak fénylő napja.
Szerbországnak hős királya,
Márkó király, harcba készül:
Megmenteni drága honát,
Vagy vele halni vitézül.
Márkó király, harcba készül:
Megmenteni drága honát,
Vagy vele halni vitézül.
Párjától, szép Helénától,
Válik édes búcsu szaván:
»Csak te légy mindig hozzám hű -
Úgy megmentem drága hazám!«
Válik édes búcsu szaván:
»Csak te légy mindig hozzám hű -
Úgy megmentem drága hazám!«
Hű barátját, a hős Dukát,
Nem viszi a bősz csatába:
»Reád bízom szép hitvesem,
Félek itt hagyni magába'!«
Nem viszi a bősz csatába:
»Reád bízom szép hitvesem,
Félek itt hagyni magába'!«
S míg a hős király a harcban
Megmenti a drága hazát,
Elcsábitá feleségét
A bizalmas, álnok barát.
Megmenti a drága hazát,
Elcsábitá feleségét
A bizalmas, álnok barát.
Visszatér a hős király is,
Öröm s vígság járt nyomában,
Harci-verseny és mulatság
Volt királyi udvarában.
Öröm s vígság járt nyomában,
Harci-verseny és mulatság
Volt királyi udvarában.
Később a vadászkürt hangja
Szállott át a rengetegen,
Vérontás-vágy vett erőt már
Ismét a fáradt seregen.
Szállott át a rengetegen,
Vérontás-vágy vett erőt már
Ismét a fáradt seregen.
A hős király vadat űzve
Sűrü rengetegbe tévedt
S bár leszállt az est homálya,
Egyre mégis befelé ment.
Sűrü rengetegbe tévedt
S bár leszállt az est homálya,
Egyre mégis befelé ment.
Végre a hajnal sugára
Sík téren pillantá meg őt,
Játszva folyó, kicsiny patak
Folyta keresztül a mezőt.
Sík téren pillantá meg őt,
Játszva folyó, kicsiny patak
Folyta keresztül a mezőt.
Ifjú lányok patak mellett
Ruhát mostak hófehérre;
Dalt daloltak éppen akkor,
Midőn Márkó odaére:
Ruhát mostak hófehérre;
Dalt daloltak éppen akkor,
Midőn Márkó odaére:
»Hős királyunk, vitéz Márkó
Megtámadta ellenségét;
Barátjára - hős Dukára
Bízta bájos feleségét.
Megtámadta ellenségét;
Barátjára - hős Dukára
Bízta bájos feleségét.
S míg ő távol volt a harcban,
Végigküzdve ezer csatát,
Hű barátja elcsábitá
Feleségét - szép Helénát.«
Végigküzdve ezer csatát,
Hű barátja elcsábitá
Feleségét - szép Helénát.«
»Átok reá!« - kiált Márkó -
»Ütni fog a bosszú-óra;
Halál reá - kínos halál -,
Halál a gaz csábitóra!...«
»Ütni fog a bosszú-óra;
Halál reá - kínos halál -,
Halál a gaz csábitóra!...«
- - - - - - - - - - - - - -
...Máglya füstje száll magasba,
Hamvát felkavarja a szél,
Minden apró porhamuja
Tiltott szerelemről beszél.
Hamvát felkavarja a szél,
Minden apró porhamuja
Tiltott szerelemről beszél.
Meghalt Márkó, sírba vitte
Hűtlenné vált drága párja,
De őróla dalol most is
Szerbországnak ifja, lánya.
Hűtlenné vált drága párja,
De őróla dalol most is
Szerbországnak ifja, lánya.
