Ady Endre: A Rákóczi vén harangja
A Rákóczi vén harangja
A Rákóczi vén harangja
Ha megkondul,
Panaszosan sír a hangja
Meg nem értett fájdalomtul.
Ha megkondul,
Panaszosan sír a hangja
Meg nem értett fájdalomtul.
Síró szava elzúg, elszáll
Messze, messze -
Mintha minden kondulása
Egy hatalmas sóhaj lenne...
Messze, messze -
Mintha minden kondulása
Egy hatalmas sóhaj lenne...
Nem így szólott, nem íly búsan,
Messze régen:
Lelkesítő honfi-tűz volt
Hivogató érc-nyelvében.
Messze régen:
Lelkesítő honfi-tűz volt
Hivogató érc-nyelvében.
Zúgó szaván fölcsendült a
Hálaének,
Szive dobbant győzedelmes
Labanc-verő hajdu-népnek.
Hálaének,
Szive dobbant győzedelmes
Labanc-verő hajdu-népnek.
Ő még látta a régen múlt
Nagy időket,
Még látta a szabadságot
Hősiesen kiküzdőket.
Nagy időket,
Még látta a szabadságot
Hősiesen kiküzdőket.
Még a magyar dicsőségnek
Látta fényét,
Visszaverte egy hatalmas,
Szabad népnek szívverését...
Látta fényét,
Visszaverte egy hatalmas,
Szabad népnek szívverését...
...Síró hangon szól Rákóczi
Vén harangja,
Jaj, de kevés szivet talál,
Ki panaszát visszaadja.
Vén harangja,
Jaj, de kevés szivet talál,
Ki panaszát visszaadja.
A szabadság, mely fölemelt
Egy világot,
Megtagadva egy harangnak
Érckeblébe visszaszállott.
Egy világot,
Megtagadva egy harangnak
Érckeblébe visszaszállott.
S a hideg érc úgy megérti
Bús fájdalmát,
Siratja a szabadságnak
Elveszitett birodalmát...
Bús fájdalmát,
Siratja a szabadságnak
Elveszitett birodalmát...
A Rákóczi vén harangja
Ha megkondul,
Panaszosan szól a hangja
Elfelejtett hősi korrul...
Ha megkondul,
Panaszosan szól a hangja
Elfelejtett hősi korrul...
Debrecen
