Amade László: LVIII. EN BABÁCSKÁM, NYILT RÓZSÁCSKÁM...
Én babácskám,
Nyilt rózsácskám,
Éretted epedek;
Töviseket,
Hegyeseket
Éretted szenvedek:
Kukuk! én kukucskám!
Had! had! én madárkám!
Farsang farkán
Csúsz a fa szán,
Azért is szeretlek!
Én babácskám,
Hiv foglyocskám,
Én is foglyod vagyok;
Irigyeid
S ellenségid
Mivel látod, nagyok:
La, la, la! hadd légyen,
Mégis véghez mégyen,
Bár igy dúlnak,
De elmúlnak,
Végtére pirúlnak.
Azt gondolják,
Majd megtudják,
Mi vagyon közöttünk;
Kitalálják,
Fölóldozzák
Ketten mit kötöttünk:
Ha, ha! csak nevetség,
Nem egyéb, csak kétség,
Nem, nem szánják,
Hanem bánják,
Tőlek elpártúltunk.
Én babácskám,
Alakocskám,
Ne tartsunk ezektül,
Hajócskánkra,
Bárkácskánkra
Habozó szelektül;
Tiszták vagyunk, szivem,
Tudja az ég, hivem,
Rá, rá, fogd rá!
Eb orokra
Ne kössük, édessem.
Hozzám ne juss,
Tőlem hogy fuss,
Mondja az Tityrus;
Másra szorúlj,
Tőlem pártúlj,
Mint ebnek mondja: kuss!
Trucz, trucz csak azért is,
Messe bármit ért is,
Uj! ju! éljünk,
És szeressünk,
Tisztán csak azért is!
Okossan