Amade László: LXXVI. HOGY GYULLADOM, NEM TAGADOM...
LXXVI. HOGY GYULLADOM, NEM TAGADOM...
1.
Hogy gyulladom,
Nem tagadom,
Nem is lehet titkolnom;
De megvallanyi,
S még csak mutatnyi,
Nincs szabadság tudatnyi:
Mert az ki gyötör,
És ki porrá tör,
Éles, titkoss, hegyess tőr;
Isten, melly nehéz
Árnyékban áldoznyi,
Vélnyi, remélnyi
És véle nem élnyi,
S csak messében,
Sötétben
Szeretnyi!
Hogy gyulladom,
Nem tagadom,
Nem is lehet titkolnom;
De megvallanyi,
S még csak mutatnyi,
Nincs szabadság tudatnyi:
Mert az ki gyötör,
És ki porrá tör,
Éles, titkoss, hegyess tőr;
Isten, melly nehéz
Árnyékban áldoznyi,
Vélnyi, remélnyi
És véle nem élnyi,
S csak messében,
Sötétben
Szeretnyi!
2.
Gondolatok,
Ohajtások
Másképp vámtúl szabadok:
De én szivemnek
És hiv szerelmemnek
Ettül nem mentek azok;
Egy tekéntet
Úgy megejtett,
Most is azért szenvedek;
Egynek kedvéért,
Noha semmiért
Vélekedésért,
Semmi egyébért,
Nem háláadó szivért.
És tudatlan nevéért.
Gondolatok,
Ohajtások
Másképp vámtúl szabadok:
De én szivemnek
És hiv szerelmemnek
Ettül nem mentek azok;
Egy tekéntet
Úgy megejtett,
Most is azért szenvedek;
Egynek kedvéért,
Noha semmiért
Vélekedésért,
Semmi egyébért,
Nem háláadó szivért.
És tudatlan nevéért.
3.
Lesz még olly fény,
Bizom szegény,
Fényes lesz titkos remény;
Ha vastűréssel,
Aczélszenvedéssel
Meglágyodik az kemény;
Arany üdővel
S tüz hévségivel
Hét próbát megszenvedi:
Az én hivségem, -
Semmi kétségem,
Kész lesz készségem,
Semmi mentségem, -
Mind ezeket meggyőzi.
Lesz még olly fény,
Bizom szegény,
Fényes lesz titkos remény;
Ha vastűréssel,
Aczélszenvedéssel
Meglágyodik az kemény;
Arany üdővel
S tüz hévségivel
Hét próbát megszenvedi:
Az én hivségem, -
Semmi kétségem,
Kész lesz készségem,
Semmi mentségem, -
Mind ezeket meggyőzi.
