Amade László: LXXXIII. BOLOND, KI ITÉL...
Bolond, ki itél
S más szivérül ollyant vél
Kiben ártatlan,
Aztot vizsgálja
És fortélylyal próbálja,
Kire méltatlan.
Magát meg nem tekénti
Mindent csak másra hinti,
Noha hibátlan.
Másnak irigyje,
Bár mútatja, hogy frigyje, -
Igy olálkodik.
Fénlik, de csak réz
És sandalva másra néz,
Úgy incselkedik.
Nevet, mégis siratja,
És álnokul mutatja,
Hogy ő bánkodik.
Hirhordással (v.: Csak pletykával) él,
És gyilkos mesét beszél.
Gaz termiszete,
Susog s húnyorgat,
Mást mikép elárulhat
Egész élete.
Más módját nem találja,
Magát igy reváncsolja,
Igy van kelete!
Hagyján! hadd légyen!
Az igaznak nem szégyen,
Hahogy bár szenved.
Nem tart sokáig,
Rövid idő- s óráig
Habár tür s eped.
Más hirét úgy áskálja,
Hogy magát confundálja.
Illenre ered.