Amade László: VIII. AH MÁR EGYSZER ENGESZTELD MEG...
VIII. AH MÁR EGYSZER ENGESZTELD MEG...
Szép szóra s zengésre ki nem fog hajlani,
Annak vagy angyalnak vagy kőnek köll lenni.
Annak vagy angyalnak vagy kőnek köll lenni.
1.
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény szivedet!
Ámbár, csak bár egy punctumban
Biztasd reményemet;
Tekints, érted mint kinlódom,
Mint hó naptúl, elolvadom,
Engedd, hozzád leborúlnom,
Szerelmet kódúlnom.
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény szivedet!
Ámbár, csak bár egy punctumban
Biztasd reményemet;
Tekints, érted mint kinlódom,
Mint hó naptúl, elolvadom,
Engedd, hozzád leborúlnom,
Szerelmet kódúlnom.
2.
Mindent immár, többet ne várj,
Érted elkövettem,
Én szivemet, szerelemet
Koczkájára tettem;
Megesküdtem az egekre,
Tudod, az nagy istenekre,
Kész is vagyok mindenekre,
Hódólj már ezekre.
Mindent immár, többet ne várj,
Érted elkövettem,
Én szivemet, szerelemet
Koczkájára tettem;
Megesküdtem az egekre,
Tudod, az nagy istenekre,
Kész is vagyok mindenekre,
Hódólj már ezekre.
3.
Az tengernek szélvész után
Habjai apadnak,
Az egeknek fölhők után
Csillagi ragyognak:
En szivem is már habozott,
Fénycsillagom homályozott;
Juttasd már partjához,
Égő fáklájához!
Az tengernek szélvész után
Habjai apadnak,
Az egeknek fölhők után
Csillagi ragyognak:
En szivem is már habozott,
Fénycsillagom homályozott;
Juttasd már partjához,
Égő fáklájához!
4.
Dicsérem azt, minden szélre
Mint nád nem hajlottál,
Égéretre s complementre
Mindjárt nem hódóltál:
De már látván hivségemet,
Válaszd ki az én szivemet,
Ki kemény s állandó,
Mint viasz hajlandó.
Dicsérem azt, minden szélre
Mint nád nem hajlottál,
Égéretre s complementre
Mindjárt nem hódóltál:
De már látván hivségemet,
Válaszd ki az én szivemet,
Ki kemény s állandó,
Mint viasz hajlandó.
5.
Eztet végre; már én többre
Nem is kinszeritlek,
Ebbül érthedd, szívre vehedd,
Mért késérgetlek;
Nem kivánok szabad lenni,
Sőt mind rabod még kinlódni,
De élni és nem remélni,
Jobb inkább nem élni!
Eztet végre; már én többre
Nem is kinszeritlek,
Ebbül érthedd, szívre vehedd,
Mért késérgetlek;
Nem kivánok szabad lenni,
Sőt mind rabod még kinlódni,
De élni és nem remélni,
Jobb inkább nem élni!
