Amade László: XXXI. ÉN MÁR NEM SZERETEK...
XXXI. ÉN MÁR NEM SZERETEK...
1.
Én már nem szeretek,
Mert csak kétség!
Azért is megvetlek,
Már nincs hüség;
Te istentelen,
Átkozott hitetlen,
Szivem gyújtója,
Cupidója!
Ezt jól megfontoljad,
Gondoljad,
S megtudjad,
Vagy kinzója!
Én már nem szeretek,
Mert csak kétség!
Azért is megvetlek,
Már nincs hüség;
Te istentelen,
Átkozott hitetlen,
Szivem gyújtója,
Cupidója!
Ezt jól megfontoljad,
Gondoljad,
S megtudjad,
Vagy kinzója!
2.
Miképpen esküdtél
Tudom, tudod;
Gyilkos hitegettél,
Nem tagadod!
Már szivem bággyadott,
Hóltig ellankadott,
De nincs jutalma,
Nyugodalma;
Ezt bánom, miveltem,
Szenvedtem,
Szerettem,
Semmi haszna!
Miképpen esküdtél
Tudom, tudod;
Gyilkos hitegettél,
Nem tagadod!
Már szivem bággyadott,
Hóltig ellankadott,
De nincs jutalma,
Nyugodalma;
Ezt bánom, miveltem,
Szenvedtem,
Szerettem,
Semmi haszna!
3.
Végy azért más szivet
Szerelmedben,
Nálomnál hivebbet
Gyötrelmidben:
Én már ezt megúntam,
Magamrúl tanúltam,
Ámbár sajnállom;
Oh fájdalom!
Hogy eztet mint bánom,
Távozom,
Búcsuzom,
Most megvallom.
Végy azért más szivet
Szerelmedben,
Nálomnál hivebbet
Gyötrelmidben:
Én már ezt megúntam,
Magamrúl tanúltam,
Ámbár sajnállom;
Oh fájdalom!
Hogy eztet mint bánom,
Távozom,
Búcsuzom,
Most megvallom.
