Ányos Pál: Barcsay kapitánynak
Barcsay kapitánynak
| Meghatotta Minost Orfeues lantyával, |
Éjszak Sándorának élt furuglyájával -
Engem ujra teremt az Ur szép tollával.
| Örülhet Nagyszombat ilyen lakossának, |
Mert Máro köszöni éltét Mántuának,
Ez pedig életet ád Szombat várának.
| Tehát még nem olly üres Nagyszombat, mint amillyennek itéli a világ; és egyedül az Urnak köszönheti hátramaradott kevés életét, - de ha ugyanettől a vagyonnától is megfosztatik, ugy minden dicsőségétől elbucsuzhat. |
| Nevethetem valóban a világot, midőn látom erősségében bizakodni. - Erős volt Carthágó, mégis egy Scipio annyira vitte, hogy most porában is alig találhattyuk. Rómának a széles világon elterjedett uralkodását Emáthius mezeje határazta meg. - Az idő fényes palotákból barlangokat csinál és a szakadozott falak közt kóborló lelkektől iszonyodunk. - Boldogok, akik ezeket megesmérhetik! Kőszálon állanak, s onnét kacagják a tengeri haboknak küszködését. |
| Éljen vitéz Kapitány Uram boldogul! és rólam, mint igaz szivü |
Esztergár, 8-dik October 1777.
