Arany János: A JÓ ÖREG ÚRRÓL
A JÓ ÖREG ÚRRÓL
Ismertem én - ismerte minden,
Ki öreg volt már férfi-renden,
"Öreg" névvel hódolt eszének
Mely a szivet nem érzi vénnek,
| Nem oly rég azt a jó urat, |
| S vénült korig ifjú maradt; |
| Az a bizalmas tisztelet, |
| S midőn tisztel, inkább szeret. |
Egy oly remek könyv mássa volt ő,
Nagy bölcs teremt, vagy égi költő;
Firól-fira az ember-észben,
Az együgyű is érti részben,
| Minőt - évezredben alig - |
| Melytől új eszme foganik |
| Élvezi nem, kor, vegyesen: |
| De a tanult sem teljesen. |
"Jó bácsi" már a zsenge kornak,
- - - - - - - - - - - - - - - - -
És a hazafiság - ne lenne
Azt mondanám: nagyobb volt benne
| Méltóbb erény mindannyinál: |
| Az ember a hazafinál. |
(1877 után)
