Babits Mihály: AZ ASZTAL ÉS A SZÉK
AZ ASZTAL ÉS A SZÉK
1
Szólt a Székhez az Asztal:
"Gyere, szívem, vigasztalj!
Szörnyen kínoz a hőség.
Minden lábam fáj és ég.
Friss levegő jól esik.
Fűszerezzük víg traccsal!"
Szólt a Székhez az Asztal.
Szólt a Székhez az Asztal:
"Gyere, szívem, vigasztalj!
Szörnyen kínoz a hőség.
Minden lábam fáj és ég.
| Sétálhatnánk egy kicsit. |
Fűszerezzük víg traccsal!"
Szólt a Székhez az Asztal.
2
S szólt az Asztalhoz a Szék:
"Óh, milyen bolond beszéd!
Hisz mi nem sétálhatunk.
Tudod, járni nem tudunk."
"Megpróbálni mégsem árt.
Lábad annyi, mint lábom:
megpróbáljuk két lábon."
S szólt az Asztalhoz a Szék:
"Óh, milyen bolond beszéd!
Hisz mi nem sétálhatunk.
Tudod, járni nem tudunk."
| De az Asztal sóhajt rá: |
Lábad annyi, mint lábom:
megpróbáljuk két lábon."
3
Így lementek, s lassacskán
át az egész városkán
körbe-körbe, könnyeden
kopogva a köveken.
megállt a hátuk mögött:
"Lám, az Asztal meg a Szék
levegőznek kicsinyég."
Így lementek, s lassacskán
át az egész városkán
körbe-körbe, könnyeden
kopogva a köveken.
| S aki csak ott szembejött, |
"Lám, az Asztal meg a Szék
levegőznek kicsinyég."
4
De most völgynek tért az út
s egy kastélyhoz kanyarult.
Teljesen eltévedtek.
Estelig tévelyegtek,
fölfogadott egy kacsát,
egy bogárkát s egy egérkét,
akik hazáig kisérték.
De most völgynek tért az út
s egy kastélyhoz kanyarult.
Teljesen eltévedtek.
Estelig tévelyegtek,
| s akkor a bölcs társaság |
egy bogárkát s egy egérkét,
akik hazáig kisérték.
5
Ott egymás nyakába esvén
így ujjongtak: "Drága testvér!
Jó volt ez a séta ma!
Jöhet most a vacsora."
s kacsák, bogárkák, egérkék
fejük tetejére álltak
s ágyaikba beugráltak.
Ott egymás nyakába esvén
így ujjongtak: "Drága testvér!
Jó volt ez a séta ma!
Jöhet most a vacsora."
| S végül aztán Asztal és Szék |
fejük tetejére álltak
s ágyaikba beugráltak.
