Babits Mihály: RÓMAI ELÉGIA
RÓMAI ELÉGIA
Óh, mily lelkesüléssel tölt el e klasszikus ország!
Itt a tanácsot megfogadom, s naphosszat a régi
Éjjel azonban más tudománnyal foglal el Ámor:
S nem tanulás-e az is, míg kémlem a drága kebelnek
Így értem meg a márványt, szellemem összehasonlít,
Így ha nehány órát ellopna napombul a kedves,
S nem mindég ölelünk, olykor csevegünk is okossan,
Sok versem született így édes oldala mellett
ujjam az ő hátán olvasta ki. Lágyan aludt ő,
Ámor eközben a mécsre vigyázott, s római költők
| Mily jól értem a Mult és a Jelen szavait! |
| írók könyveiben keresek új örömöt. |
| fél-tanulás mellett kétszeres így a gyönyör. |
| formáit, s kezem a karcsu csipőn lesuhan? |
| lát a tapintó kéz, látva tapintgat a szem! |
| éjjeli órákkal kártalanít pazarul. |
| s míg ő szúnnyad, ezer gondolatot szövök én. |
| és a hexameter ütemeit remegő |
| s halk lélekzete, míg szívemig ért, zene lett. |
| éjeit álmodván vissza, magában örült. |
