Babits Mihály: HIMNUSZA A SZENTHÁROMSÁGRÓL
HIMNUSZA A SZENTHÁROMSÁGRÓL
Hárman a fenség trónusán
ülnek az égi lakomán;
(mert a magányost a magány
nem vigasztalja igazán).
ülnek az égi lakomán;
(mert a magányost a magány
nem vigasztalja igazán).
Mig örök szelleme szemét
magára szegzi az Atya,
fényének tükörére kép
vetődik: egy uj-önmaga.
magára szegzi az Atya,
fényének tükörére kép
vetődik: egy uj-önmaga.
S amint a kép megszületett,
az Egy nincs többé egyedül:
a Születetlen és Szülött
egymásnak társasan örül.
az Egy nincs többé egyedül:
a Születetlen és Szülött
egymásnak társasan örül.
S a Szentlélek ez az öröm,
mely összeköt Atyát s Fiút;
s a Három együvé ömöl,
egy fő-fő Jóba összefut.
mely összeköt Atyát s Fiút;
s a Három együvé ömöl,
egy fő-fő Jóba összefut.
S annak ki sohse született,
illőn, és aki született,
s a Léleknek, oltárra-tett
szívvel zengjünk dicséretet!
illőn, és aki született,
s a Léleknek, oltárra-tett
szívvel zengjünk dicséretet!
