Babits Mihály: ÉNEKE KRISZTUS IRGALMÁRÓL
Jézus, búbánat sugara,
Jézus, bűnbánat öröme,
Jézus, bűnbánók óhaja,
ártatlanul megfeszített,
a gonosz latrok közepett,
megosztva büntetésöket,
megvádolt és rádtámadott,
ostobán gúnyolt és szidott
és káromolva szólitott:
ments meg bennünket és magad:
magadhoz zordon ne maradj
ki megváltottál másokat."
s feddte a balga szavakért
s megvallá hogy ő rosszul élt,
de Téged mint szentet dicsért
s Általad igaz útra tért
és könyörögve így beszélt:
ha országodba érkezel,
mely édességgel tele van,
s király-ruhádba öltözöl."
s malasztod szíveket emel,
nemcsak hogy nem feledted el:
égbe méltattad venni fel!
Kész irgalom, jószívüség!
Adakozó kész szánalom!
Szánakozó bőkezüség!
hozzád tér az emlékezet,
a vágy Feléd nyög lankatag,
a bűnbánat Feléd eped;
a gyónás székedhez tapad:
a szív Neked tárul, Neked!
imádkozunk hozzád, Uram,
mert Te vagy az egyedüli
bűntelen és mocsoktalan;
gondolj reánk végnélküli
türelmedhez képest, Uram!