Babits Mihály: PÉLDABESZÉD
PÉLDABESZÉD
(PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE VII. RÉSZ)
Fiam, szavamra nyujtsd füled,
tégy súlyos esküvést,
ujjodra kösd törvényemet,
s elméd lapjára vésd.
tégy súlyos esküvést,
ujjodra kösd törvényemet,
s elméd lapjára vésd.
Nénéd a bölcseség legyen
s az okos akarat
barátnőd; - hogy az idegen
asszonytól ójanak.
s az okos akarat
barátnőd; - hogy az idegen
asszonytól ójanak.
Mert ablakomon néztem én
s láték sok ífiút,
s már régen vettem észben én
a balgatag fiút,
s láték sok ífiút,
s már régen vettem észben én
a balgatag fiút,
ki estve, a nap estvelén,
a napszállás felé
kerűl az út setét felén
egynémely ház elé,
a napszállás felé
kerűl az út setét felén
egynémely ház elé,
holott ímé eléliben
egy asszony, mint a hab;
parázna ékességiben,
s csacsogó, s ingatag,
egy asszony, mint a hab;
parázna ékességiben,
s csacsogó, s ingatag,
nyugodni nem tudó, ki nem
maradhat lábain,
ildommal otthon nem pihen,
az utcát járja kinn,
maradhat lábain,
ildommal otthon nem pihen,
az utcát járja kinn,
les utcán, leskel szegleten,
az ifjuhoz veti
és köti magát szemtelen,
és csókkal mond neki:
az ifjuhoz veti
és köti magát szemtelen,
és csókkal mond neki:
"Fogadtam áldozatokat,
teszek ma lakomát:
oh oly régen kivántalak,
jókor lelek reád!
teszek ma lakomát:
oh oly régen kivántalak,
jókor lelek reád!
"Felékesítém nyoszolám,
paplanom zsínoros,
s sok puha szőnyegem van ám,
egyiptomi, piros.
"Jó illatot csináltam én
ágyasházam körül,
hintvén mirrhalém, áloém,
fahéjam, bővibül.
paplanom zsínoros,
s sok puha szőnyegem van ám,
egyiptomi, piros.
"Jó illatot csináltam én
ágyasházam körül,
hintvén mirrhalém, áloém,
fahéjam, bővibül.
"Jer, részegűlj, te bánatos,
emlőmre, gondüzött,
gyönyörködjünk kivánatos
ölelkezés között,
emlőmre, gondüzött,
gyönyörködjünk kivánatos
ölelkezés között,
"mivel ma férjem nincsen itt,
nagy útra ment el ő,
egy zacskó pénzt magával vitt,
meg csak holdtöltre jő."
nagy útra ment el ő,
egy zacskó pénzt magával vitt,
meg csak holdtöltre jő."
Igy hálózá beszédivel,
szavával így foná,
ajaki hízelgésivel
magával is voná,
szavával így foná,
ajaki hízelgésivel
magával is voná,
ki is követte hírtelen,
mint ökör, vágni vitt,
nem értvén a bolond, milyen
bilincsbe vonatik,
mint ökör, vágni vitt,
nem értvén a bolond, milyen
bilincsbe vonatik,
s mígnem a nyíl máját veri,
vészt nem alítva jár; -
vagy mint ugrándozó bari,
vagy, tőrbe, a madár. -
vészt nem alítva jár; -
vagy mint ugrándozó bari,
vagy, tőrbe, a madár. -
Most hát, fiam, hallgass reám,
s figyeljed ajkamat:
ne hajtsd elméd' az ő után,
ösvényét messze hadd:
s figyeljed ajkamat:
ne hajtsd elméd' az ő után,
ösvényét messze hadd:
mert megsebesitett sokat,
megölt erőseket,
Sátánnak, ki mindég fogad,
terel vendégeket,
megölt erőseket,
Sátánnak, ki mindég fogad,
terel vendégeket,
házának útja eltalál
a pokol szélire,
áthatván mélyen a halál
belső helyeire.
a pokol szélire,
áthatván mélyen a halál
belső helyeire.
1905. aug.
