Babits Mihály: SZÉCHENYI
Csak lefelé csúszunk, föl már sohse kúszunk
uj idők árjával tehetetlen úszunk,
régi partjainktól aggódva bucsúzunk.
harcod áldozat volt és eszményed oltár,
eveződ viz ellen, ajakadon zsoltár
tártál uj csatornát, hogy folyjon a holt ár.
munkával vidúljon mezeinek zöldje,
boldog legyen népe, áldott hegye-völgye.
mint sárban evezni tél és kikelet közt,
tehetetlen korcs nép Nyugat és Kelet közt?