Balassi Bálint: [MÁSODIK]
[MÁSODIK]
UGYANAKKOR, HOGY MEGKEDVELI CÉLIÁT, EKKÉPPEN KÖNYÖRÖG MINDJÁRT NÉKI, HOGY KEGYES SZEMEIT REÁ VETVÉN, VÉGYE BÉ SZERELMÉBEN S VIDÁM JÓ KEDVÉBEN
| (1) | Két szemem világa, életem csillaga, |
| szívem, szerelmem, lelkem; |
| Kinek módján, nevén, szaván, szép termetén |
| jut eszembe énnékem |
| Régi nagy szerelmem, ki lőn nagy keservem; |
| végy szerelmedben éngem! |
| (2) | Reménlett jóm, kincsem, mi örömmel hintsem |
| én ez árva éltemet, |
| Ki csak terajtad áll, s nálad nélkül halál, |
| csak tőled vár kegyelmet, |
| Hogyha útálod azt, ki téged néz s virraszt, |
| s magánál inkább szeret? |
| (3) | Hajnalban szépülnek fák, virágok, füvek, |
| harmaton hogy nap felkél, |
| Cseng szép madárszózat, vígan sétál sok vad, |
| reggel, hogy elmúlt éjfél, |
| Újul zöld bokor is, de nékem akkor is |
| gondom csak merő veszél. |
