Balassi Bálint: ELSŐ
ELSŐ
AENIGMA
Egy horvát virágének nótájára
| 1 | Jelentem versben mesémet, |
| De elrejtem értelmemet; |
| Kérem édes szeretőmet, |
| Fejtse meg nékem ezeket: |
| 2 | Minap én úton jártomban, |
| Láték két hattyút egy tóban, |
| Hogy volna csendes úszásban |
| Együtt lassú ballagásban. |
| 3 | Gyakran egymásra tekintnek, |
| Kiről kitetszik szerelmek, |
| Egymáshoz való jó kedvek; |
| Hasonlók, mindketten szépek. |
| 4 | Hogy így együtt szerelmesen, |
| Ők úsznának szép csendesen, |
| Azonközben nagy sebesen, |
| Egy keselő csalárdképpen |
| 5 | Rájok menvén, az egyikét, |
| Körme között az szebbikét |
| Elkapá, foggatá szegént, |
| Mint szeretőt, kedve szerént. |
| 6 | Látván társa, bánatjában |
| Rív keserves kiáltásban, |
| Széllyel ballagván az tóban, |
| Nem tud, medgyen nagy bújában, |
| 7 | Mert látja társától váltát, |
| Látja maga özvegy voltát, |
| Bújában elszánta magát, |
| Óhajtja már csak halálát. |
