Balassi Bálint: KILENCEDIK
1 | Óh, te csalárd világ, nyughatatlan elme, |
Forgandó szerelem, változó szerencse, |
Mire most szívembe |
Új gyötrelmet hozál eszem vesztésére? |
2 | Éngem most kétfelől hiteget két dolog, |
Szerelem, bosszúság most bennem fegyvert fog, |
Egymás ellen forog, |
Kitől szívem, mint nád, ide-s-tova inog. |
3 | Miképpen hogy Bessus az két fiataltól, |
Kétfelé vonódom én ez két dologtól, |
Gyötretem azoktól, |
Hajtatom, mint felhő égiháborútól. |
4 | Mint eltévedt ember két járt útra jutván |
Nem tud melyikének indulni csapásán, |
Megáll, gondolkodván, |
Így én is nem tudok indulnom mely után. |
5 | Mert miképpen laptát mikor ketten jáddzák, |
Tudod, hogy egymásra ütik és hajítják, |
Így szívemet húzzák |
Szerelem s bosszúság ide-s-tova vonsszák. |
6 | Indít mind az kettő bizonyos okokkal, |
Hol ide, hol tova hajtnak szép szavakkal, |
Csalogatásokkal, |
Jól előmben hánnak mindent okossággal. |
7 | De még egyfelé is nem adtam magamot, |
Noha az bosszúság igen megindított |
De még el nem hajtott, |
Régi szerelmemtől el sem szakaszthatott. |
8 | Elmém csak téveleg széllyel kétségében, |
Mint vasmacska nélkül gálya az tengerben |
Kormányeltörésben, |
Nincsen reménsége senki szerelmében. |
9 | Óh, én idvözítő kegyelmes Istenem! |
Légy ez dolgaimban én kegyes vezérem, |
Vezess ki már éngem, |
Szégyentől, Pokoltól hogy megmenekedjem! |
10 | Azmi néked tetszik, bár azt cselekedjed, |
Csak hogy kárhozattól lelkemet őrizzed, |
Testemet ám verjed, |
Bár azmint akarod, csak ne szégyenítsed! |
11 | Minap vőm eszemben szeretőmnek dolgát, |
Hozzám szerelmében állhatatlan voltát, |
Ravasz álnokságát, |
Azért így jelentém szívem titkos kínját. |