Balassi Bálint: BOCSÁSD MEG, ÚR ISTEN
1 | Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, |
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, |
Töröld el rútságát, minden álnokságát, |
könnyebbíts lelkem terhét! |
2 | Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben |
Té-tova bujdosik, mint madár az szélvészben, |
Tőled oly igen fél, néked szólni sem mér, |
akar esni kétségben. |
3 | Látván magán való szántalan jovaidat, |
Kiért viszont téged nem nem szolgált, jól tött urát, |
Háládatlanságát látván hamisságát, |
ugyan útálja magát. |
4 | Akarna tehozzád ismét örömest térni, |
De bűnei miatt nem mér elődbe jönni, |
Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett, |
színed igen rettegi. |
5 | Semmije nincs penig, mivel elődbe jöjjen, |
Kivel jótétedért viszont téged tiszteljen, |
Nagy alázatosan méltó haragodban |
tégedet engeszteljen. |
6 | Sok kísértet éri, gyakorta ijegeti, |
Tőled rettegteti, kétségre sietteti, |
Ki miatt majd elvész, ha véle jól nem téssz, |
magát Pokolra ejti. |
7 | Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet, |
Mondván: Vajha az Úr hozzá venne éngemet, |
Bizony kedvét lelném, mert őtet követném, |
mint édes Istenemet! |
8 | Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal, |
Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? |
Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében |
szép magasztalásokkal. |
9 | Az te szódat, Uram, mihelyen meghallhatja, |
Ottan szent nevedet, nagy felszóval kiáltja, |
Kiterjesztett kézzel, sűrű könyves szemmel |
magát reád bocsátja. |
10 | Legörögvén könyve orcáján, úgy megkövet, |
Magad is megszánnád, látván, mint keseredett, |
Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal |
kér fejének kegyelmet. |
11 | Irgalmasságod is annál inkább megtetszik, |
Mennyivel több bűnöm tőled megengedtetik; |
Mit engedhetnél meg, ha nem vétkeznének |
te ellened az hívek? |
12 | No, nem tartod tovább haragod, tudom, rajta, |
Mert az békességre te jobb kezed kinyújtva, |
De csak olyanoknak, kik utánad járnak, |
mert vagy mindenek ura. |
13 | Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, |
Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez, |
Mert ő hozzáfogad, csak reá hadd magad, |
igen irgalmas úr ez. |
14 | Higgyünk mindörökké igazán csak őbenne, |
Bűntűl őrizkedjünk, ne távozzunk el tőle, |
Áldott az ő neve örökké Mennyekbe, |
ki ma megkegyelmeze. |