Berzsenyi Dániel: A MÚZSÁHOZ
Andalog szívem, Helicon leánya!
Álmaim tündér ligetit te hímzed
Bájos ecsettel.
Büszke hullámin magas énekednek,
S halhatatlanság koszorúi nyílnak
Könnyü nyomokban.
Néma hamvvedrek mohait biborral
Fested, és a bús ravatalba fényes
Életet öntesz.
Hector és Alcid dalod égi szárnyán
Hágtak a Dörgő palotája ázur-
Bércein által.
Théba föntzengő koszorúsa, Pindár
És az ömlő lant fejedelme, Flaccus
S Lesbos alakja.
Sátorod csendes kebelébe intett,
Hol Kazinczydnak keze szent örömmel
Nyujta borostyánt;
Lelkes élettel ragad édenébe
Delius, s mellem magasabb erőkkel
Kezd dagadozni.