Berzsenyi Dániel: AZ ÉN KEGYESEM
De deli és szép,
Mint egy Gratia, kellemes,
Szíve tiszta s ép.
Félénk szeme nem mosolyog,
Csak dagadó melle dobog,
Midőn felém lép.
Sem piperéit,
Ah, mégis olly szépen szedi
Könnyü lepleit!
Barna fürtje sodradéka,
Fátyola csendes árnyéka
Festi kecseit.
Rubintja pirul,
Szép, ha könnyét törülgetem,
S vállamra simul;
Szép, ha ölel, fohászkodik,
Színe százfelé változik,
S nyelve elnémul.