Csokonai Vitéz Mihály: A szabadság
A szabadság
Szép szabadság! óh, sehol sincs
E világon oly becses kincs,
Te könnyíted terheinket;
Ha bú rágja szíveinket,
E világon oly becses kincs,
| Mely tenálad nagyobb volna, |
| Vagy tégedet kipótolna. |
Ha bú rágja szíveinket,
| Bíztatsz minket. |
Az oly madár igen ritka,
Melynek kedves a kalitka:
Bár meg ne kelljen szűkűlni,
Mégis mindég fog készűlni
Melynek kedves a kalitka:
| Bár arannyal van béfedve, |
| Mégsem telik benne kedve. |
Mégis mindég fog készűlni
| Kirepűlni. |
Mit ér, mit ér a rabságban
Kínlódni sok gazdagságban?
Ha a kínos szolgabot vér,
Úgy a pompa, a nemes vér
Kínlódni sok gazdagságban?
| Mit ér minden, ha köteled |
| Békós lábadon viseled? |
Úgy a pompa, a nemes vér
| S a rang mit ér? |
Minden vágy a szabadságra,
Kevés a pénzre s országra;
Kivált egy bőlcs elme mindég,
Egy poetai tüzesség
Kevés a pénzre s országra;
| Több vágy szabadon pihenni, |
| Mint pénz közt gazdag rab lenni: |
Egy poetai tüzesség
| Csak ettől ég! |
