Csokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe
A szépek szépe
Ti élet édesét lehellő leányok!
Kiket imád sok szív, áhítva reszketvén,
Óldjátok le rólam hitvány kötésteket,
Mert minden szépséget, mellyel hódítátok,
| A szépség tüzénél olvasztott bálványok! |
| Füstölgő oltárán a tömjént égetvén, |
| Félre! nem imádlak többé benneteket, |
| Már az én szépembe egy summába látok. |
Jer, szépem, mutasd meg azt kevély nemednek
Hadd mondják, akiknek vagyon tisztább ízek,
Léda gyermekinek hűljön meg a vérek,
Azt, hogy Helénáért harcoltak Trójánál,
Holott, ímé, van szebb asszony Helénánál!
| Együtt, amivel ők egyenként kérkednek: |
| Te vagy a remekkép, amazok csak skízek. |
| Szégyeljék a görögországi vezérek |
Holott, ímé, van szebb asszony Helénánál!
Állj ki, irígy, találj mocskot tagjaiba;
Ha valamely részét hibásnak lelitek,
Ha kérditek tőlem: mi szép? azt felelem:
Hogy szép mindaz, ami őbenne láttatik,
| Nézd, legkényesb ízlés! van-é benne hiba? |
| Hibáztok, - a szépet rútnak képzelitek. |
| Én a szépet s rútat olyformán képzelem, |
| Ami benne meg-nincs, az rútnak mondatik. |
Nincs hát semmi hiba, mind így ítélgetnek
De óh, e remekben én egy hibát látok,
Hogy ámbár a pazar természet bő keze
Mégis e remekben az a nagy csonkúlás,
| Ezen remekébe a bőlcs természetnek. |
| Amelyről ti éppen nem gondolkozátok, |
| Minden szépségeket ez egyre hímeze, |
| Hogy ővele is köz a végső elmúlás. |
Isten! hát csak azért mívelsz Ily remeket,
Hogy egy légyen szódat feldúló múljon nal
Hová teszed akkor Ily dicső mívedet,
Hadd tudjam, sírjára rózsákat plántálok,
| Azért árasztasz rá minden szépségeket, |
| Minden szépségeket eltörőlj azonnal? |
| Amilyet még semmi főld pora nem fedett? |
| S ezt írom rá: szépek! de ez szebb volt nálok. |
Ha pedig őnéki több élet adatott,
Akkor is szikrái a hév szeretetnek
| Szóljon sírom felett csak egy fél szózatot, |
| Fagyos tetemeim között lángot vetnek. |
