Csokonai Vitéz Mihály: Mátyási József úrnak
Mátyási József úrnak
Csokonai Vitéz Mihály az örökös barátságnak szent kézfogását!
- - - - - - - - - - - -
Ezért is sok hálát nyer tőlem Kecskemét,
Mátyási barátom s bátyám Apollóba!
Én ugyan bár eddig veled nem is szóltam,
Így tett barátoddá, édes hazámfia!
Úgy vagyon! a kedves poéta nevezet
Bőlcs grófod lábánál Múzsám addig jára,
A tiéd volt, - s mindjárt előtte meghajolt,
És mivel tetézett érdemeit látta,
Hányszor óhajtottam, hogy szemlélhesselek,
De hála az égnek! megvan, amit kértem,
S még nem csak az, ami után sohajtoztam,
Pestre is egy kocsin, mint szerelmes hazánk
Azolta hány szíves beszédek valának,
Te tudod azt, Múzsám! és te, ő Múzsája!
Én ugyan, barátom, habár távol vagyok,
S bár bele a gondok táborosan járnak,
A többek közt, hogy bészóltál ablakomba,
Múzsáddal játszódván Múzsám, hamarjába
Ezért is sok hálát nyer tőlem Kecskemét,
| Hogy kinek eddig is tiszteltem érdemét, |
| Veled ő állított legelőször szóba. |
| De hidd el, mindenkor hív tisztelőd vóltam. |
| Egy néma, de legjobb korrespondencia. |
| Fogatott szívembe legelőször kezet. |
| Hogy egyszer ráakad egy újabb Múzsára; |
| Vetvén egy tisztelést pecsétlő kapriolt; |
| Honjában, a Tisza partján túl, imádta. - |
| Tiszteletem felől tudóssá tegyelek! |
| Megvan; személyedet mivel megesmértem; |
| Mert ebédeltem is veled s tarókoztam. - |
| Hív fiai, együtt örömmel útazánk. |
| Melyek szánkból, kőlcsön szívünkből folyának! |
| Mit szól e két barát és poéta szája. |
| Szívemben nevednek egy darab részt hagyok, |
| Mégis ott áldozom néked, mint egy Lárnak. |
| Én is jót kivántam néked; de azomba |
| E dalocskát zengé kisded hárfájába: |
