Csokonai Vitéz Mihály: Visszajövetel az Alfőldről
Végre már megnyughatom, |
Levegőjét szíhatom. |
A jó embernek: való! |
Mindennél előbbvaló. |
Az okosság elragad: |
A jó szív mégis dagad. |
Jó napjaim s uraim: |
Szent tüzétől csontjaim. |
Űltem, mint egy retecen, |
Kedves füstöd, Debrecen! |
Végéről útra kelek, |
A hazúl fuvó szelek. |
Mely alatt erőm rogyott, |
Felejtette Somogyot. |
Szőkén zajgó habjain |
Széllel bélelt szirtjain. |
Kiszállván a csónakon |
Indúltam a lovakon. |
Már mostanság magamat, |
Jó főldön nőtt lábamat. |
A Tisza mellékinek, |
A főldi a főldinek. |
Azt az áldott Karcagot, |
Halmoz sok száz asztagot. |
Egy kis pihenése lett, |
Házához a tisztelet; |
Lelkem mindég tisztele, |
Tégyen jól az ég vele. |
Még úgy be nem kőltözött, |
Eltűnjön a szók között. |
Holmi üres kompliment, |
Ha vendég uram kiment. |
A nyúgalmat szerző ég, |
A magyar őszinteség. |
Kit bármi jó verselő, |
Jól nem adhatna elő. |
Tiszta szívet kérdenek, |
Varró úrhoz jőjjenek. |
Keresztűlmenni talál, |
Termés kún szívet talál. |
Soká az íly emberek, |
Mind szívek, mind kenyerek. |
Tisztelt Varróm! köszönöm! |
Ez is egy új ösztönöm. |