Csokonai Vitéz Mihály: A TÁVOLLÉTEL
A TÁVOLLÉTEL
(Chiabrera)
Ah, az a kincs' az égnek
Hol van, miért nem jő,
Akin minden szépségnek
Ezer rózsája nő?
Hol van, miért nem jő,
Akin minden szépségnek
Ezer rózsája nő?
Ah, tán oda hűsége,
S mind elhordta a szél,
Az esküvés szentsége
Szívébe már nem él?
S mind elhordta a szél,
Az esküvés szentsége
Szívébe már nem él?
Szemeim, mit nézzetek,
Ah, mit nézzetek mát,
Ha az a fény tőletek,
Ah, ha oly messze jár?
Ah, mit nézzetek mát,
Ha az a fény tőletek,
Ah, ha oly messze jár?
Már nékem a szép nappal
Setét éjféllé vált,
Mert ama kedves nappal
Minden fény ködbe szállt.
Setét éjféllé vált,
Mert ama kedves nappal
Minden fény ködbe szállt.
Ah, fő java éltemnek,
Hol múlatozol te?
Éltetője szívemnek,
Látlak-é még, vagy se?
Hol múlatozol te?
Éltetője szívemnek,
Látlak-é még, vagy se?
Egy szép szűz szerelmében
Íly bús éneklést tett;
S könnye szép özönében
Rózsája nedves lett.
Íly bús éneklést tett;
S könnye szép özönében
Rózsája nedves lett.
