Csokonai Vitéz Mihály: Más
Más
Míg a nap egünkön magát felemeli,
Az öröm, az élet édes balzsamoma,
A Mindenhatónak láthatatlan keze
Kinyújtott karjának legnagyobb hatalma
Mert ez a felhőket, melyeknek kárpitja
Tőlünk láthatatlan messzire repíti
A jóknak, amelyek az igaz számára
Mint Nestornak, élted terjedjen sokára,
| Múzsám, neved napját ekképpen tiszteli. |
| Légyen bús szívednek gyógyító flastroma. |
| Minden veszélyek közt élted védelmezze. |
| Légyen ugyanannak isteni óltalma. |
| Ragyogó napunkat sokszor beborítja, |
| S ezzel volt delünket ismét kideríti. |
| Tartatnak, ne légyen rád nézve határa, |
| Végre fogadjon bé az ég dicső vára. |
