Dsida Jenő: Egy fiúcskához
Egy fiúcskához
Mikor a fekete erdőben rikkant a rigó,
elérkezett, Elis, a te elnyugvásod.
Sziklaforrások kék hűvöséből iszik ajkad.
elérkezett, Elis, a te elnyugvásod.
Sziklaforrások kék hűvöséből iszik ajkad.
Ha homlokodból lassan vér szivárog,
hagyd az ősi legendákat
s a madarak röptének sötét jóslatát.
hagyd az ősi legendákat
s a madarak röptének sötét jóslatát.
De te puha léptekkel jársz az éjszakában,
mely bíborfürtökkel rakodva csüng,
s mind szebben ölelsz a kékbe karoddal.
mely bíborfürtökkel rakodva csüng,
s mind szebben ölelsz a kékbe karoddal.
Zeng a csipkebokor,
mely a te holdas szemedet őrzi.
Ó, milyen régóta meghaltál, Elis!
mely a te holdas szemedet őrzi.
Ó, milyen régóta meghaltál, Elis!
A te tested: jácint,
melybe szerzetes mélyeszti viaszsárga ujját.
A mi hallgatásunk: fekete barlang,
melybe szerzetes mélyeszti viaszsárga ujját.
A mi hallgatásunk: fekete barlang,
melyből szelíd állat lép ki olykor,
s elnehezült pilláit lassan lehunyja.
Halántékodra fekete harmat csöppen,
s elnehezült pilláit lassan lehunyja.
Halántékodra fekete harmat csöppen,
végső arany a porladozó csillagokból.
