Dsida Jenő: Az elveszett napló
Az elveszett napló
Hát bizony elvesztettem a kedves, szép kicsi naplót,
Éveken át sűrűn forgatta kezünk, lekopott már,
Nélkülem is megtörte a lányt, kicsikarta szerelmét,
Drága, nehéz aranyék nem verte ki egyszerü sarkát,
Hűen szolgált mégis e kis könyv, általa biztos
Mert csupa effélék álltak beleírva naponta:
vártalak este. Talán már szebb asszonyra akadtál?
És ilyenek, hogy: "Akarsz ma velem heverészni, csacsogni?
S végig, amit kisüt egy kicsi lány okosan, leleménnyel,
Jaj nekem, ó - tán már valamely uzsorás buta számsort
Pénzt, aranyat fizetek, ha ki visszakeríti e könyvet!
Fuss, kölyök, ezt hirdesd ki öles felirással a póznán,
| s elvesztek vele mind pompás jegyzeteink. |
| nem volt rajta pecsét s mégis volt hitele. |
| s nélkülem is szólt már ékes, szép szavakat. |
| durva viaszk volt csak s kéreg a két födele. |
| volt a leányszívben hódító sikerem. |
| "Lusta, haragszom rád! Tegnap hasztalanul |
| Vagy hazudott valaki rólam s hírbe kevert?" |
| Ámor egész éjjel számít rád, gyere el!" |
| Hogyha találkát tűz és enyeleg hamisan... |
| írt bele s őrzi sivár üzleti könyvei közt! |
| Mit neki pár kusza sor pénz ragyogása helyett? |
| s írd oda jól, hogy urad lakhelye: Esquilinus. |
