Dsida Jenő: Cynthia falura készül
Cynthia falura készül
Bár nincsen kedvemre, hogy elhagyd, Cynthia, Rómát,
Tiszta vidéken nincs romlott ifjú, aki bókkal
Lárma, civódás ott sohasem riad ablakod alján,
Elhagyatottan nézed az elhagyatott hegyek ormát
Színház, cirkuszi játék ott soha vágyra nem izgat,
Majd elnézed, amint ballagnak ekével az ökrök
Néha üres kis kápolnába lopod be a tömjént
Szent körtáncokat is lejthetsz bátran ruha nélkül,
Én pedig, őzre vadászva, Diana kegyét keresem majd,
Vadjaim aggancsát a fenyőkre rakom fogadalmul
ám a hatalmas oroszlánnak békét hagyok és a
bátorsággal nem vágyom dicsekedni, elég, ha
ott, hol a bájos víz, a Clitumnus, surran a fák közt
Ó, kicsikém, valahányszor férfira vágyik a tested,
Mert nem pótol téged a csöndes, végtelen erdő,
ajkamon egyre neved jár, Cynthia, Cynthia, mondom:
| szívemből akarom, hogy falun élj egyedül. |
| tesz próbára, igér és csábít ravaszul. |
| trágár hívogatás álmodból ki nem űz. |
| és a szegény nép kis jószágát, mezejét. |
| sem sokat ismételt, bűnös templomi éj. |
| s csonkázáskor a friss szőlőlomb lepereg. |
| s oltárán gödölyét égetsz áldozatul. |
| ott nem jár idegen, városi férfi soha. |
| véle szövetkezem és Vénust megtagadom. |
| s füttyel biztatom a fürge vadászebeket; |
| bősz, agyaras vadkant messzire elkerülöm: |
| apró nyúlra lesek és madarat nyilazok |
| s mossa a jámbor ökör tiszta, fehér derekát. |
| várj: hajnalcsillag keltekor ott leszek én. |
| sem sziklák moha közt csörgedező, sebes ér, |
| Senki se bántson, amíg nem vagyok újra veled! |
