Eötvös József: BOLDOGSÁG.
BOLDOGSÁG.
Boldog az, ki e világon
Élvez, mit az élet nyujta,
| Senkit nem szeret, |
| Élvez és megvet. |
Ím az élet szép s mosolygó
Száz gyönyört találsz, csak egy kell,
| Völgyen s bérczeken, |
| Egy: légy szívtelen. |
Fogd körűl erős karokkal
Éldeld ajki édes csókját,
| Lángtelt hölgyedet, |
| Bird szerelmedet. |
S ha e nyájas hang, mint mások,
Mért kesergnél? Az, mit birtál,
| Téged megcsala, |
| Szép s való vala. |
Nemde édes, bárha fonnyad,
Hő napod habár lenyugszik,
| Rózsád illata, |
| Nemde szép vala? |
És ha hölgyed, az imádott,
Egykor birtad lángszerelmét,
| Hitszegő talán, |
| Szíved mit kiván? |
Birtad - birtuk s boldogíta,
A jövőt más kor vezérli,
| Mért kesergenénk? |
| De a múlt miénk. |
És miénk, mit nyájas kézzel
Szép az élet, mért teremtsünk
| Nyujt a pillanat; |
| Bús ábrándokat. |
Éldelj hát és zárd magába
Boldog az, ki e világon
| Gyenge szívedet; |
| Senkit nem szeret. |
1842.
