Fazekas Mihály: Csokonai neve napjára
Csokonai neve napjára
Már a tarka mezők illatos asszonya
Udvarlásra magát nem piperézheti,
Udvarlásra magát nem piperézheti,
| Minden cifra virágit |
| A nap szűze leszaggatá. |
Már a lanyha zefir, páfusi lantodon
Sem szunnyad, se cicáz, duzzog az olykori
Sem szunnyad, se cicáz, duzzog az olykori
| Hamvas harmatozáson |
| S gubbaszkodva voná magát |
Vénus hóna alá. A meleg estveli
Csend már a locsogó völgyre se csal, hogy ott
Csend már a locsogó völgyre se csal, hogy ott
| Nétán Lilla kerekded |
| Combjával leköszöntsenek |
A sás közt susogó réti kisasszonyid.
Elment a meleges gólyasereg, s vele
Elment a meleges gólyasereg, s vele
| Minden handarikázó |
| Nimfák eltakarodtanak. |
Hagyján! a futikák menjenek, a csalárd
Pajtásság gyönyörű tűköri. Nézd drusza,
Pajtásság gyönyörű tűköri. Nézd drusza,
| Bachus régi barátunk |
| Most hirdet jeles innepet. |
Vivát! érjen azért annyi Mihály napot,
Amennyit csak akar. Jó drusza mink pedig
Amennyit csak akar. Jó drusza mink pedig
| Amennyit lehet, és azt |
| Mind vígságba fecsérljük el. |
