Fazekas Mihály: Csokonai Vitéz Mihályhoz
Csokonai Vitéz Mihályhoz
Mély hallgatás van a hideg ég alatt,
Már megfakult rét puszta barázdain
Már megfakult rét puszta barázdain
| Haldoklik a Természet, a nagy |
| Munka után pihenésre készül. |
Hol vagynak a víg erdei lantosok
S búbos pacsirták hajnali éneki?
S búbos pacsirták hajnali éneki?
| Megszűntek. A dér, zuzmaraz s hó |
| Jéglakatot vete ládd-e rájok. |
A csorda, mely nemrég szabados mezőn
Tépázta a rét tarka virágait,
Tépázta a rét tarka virágait,
| Most zárva kérődzik fanyar szal- |
| mája, csuhéja sovány korójján. |
A lomha télnek zordonos éjjele
S álomhozó jégszőnyege béfede
S álomhozó jégszőnyege béfede
| Mindent, szemed bármerre vessed, |
| Egy örök éjtszaka álma borzaszt. |
Úgy van, Barátom! s mind ezek azt teszik,
Hogy egy örök tél várakozik reánk,
Hogy egy örök tél várakozik reánk,
| Melyet ki kell, megtudd, aludnunk |
| A Lybitina setét üregébe. |
Meg hát az ifjú vér pezseg és öröm
Órákat ígér, mit zsugorogsz, igyunk,
Órákat ígér, mit zsugorogsz, igyunk,
| Jer, egy palack édes tokájert, |
| Majd eleget nem iszunk, ha nem élünk. |
