Fazekas Mihály: A fia halálán kesergő anya
A fia halálán kesergő anya
(Franciából)
Szívemet szorító fájdalmaim
Magokat enyhíttetni kínaim
| Erőmet felyűlhaladják, |
| Könnyeim által nem hagyják. |
| Nyögök minduntalan, |
| De csak mind haszontalan. |
A' volt eddig minden dicsőségem,
Jó fiamban vólt gyönyörűségem,
| Hogy boldog anya lehettem, |
| E kincset már elvesztettem, |
| Haszontalan várom, |
| Hogy megforduljon károm. |
Áldozatúl esett a hazának
De a dicsőség nekem anyának
| Az ő vitézi halála, |
| Örökös gyászomra vála; |
| A természet bennem |
| Nyög, jaj! hová kell lennem! |
A fúvó széltől is hogy féltettem
Ihol most elébe vethettem
| Mint legkedvesebb kincsemet, |
| A gyilkos kardnak mejjemet, |
| Jaj, nem repülhettem, |
| Életét nem menthettem. |
Nagy lélek! te voltál reménysége
Veled eltűnt minden édessége
| Téged szerető szívemnek, |
| Egész világi éltemnek. |
| Nálad nélkül félek, |
| Hogy még tovább is élek. |
Óh ha vérontások végével
Ölelhettem volna, mely békével
| Győzve megtért magzatomat |
| Vártam volna halálomat, |
| Egy írígy sors vágott |
| Ketté ily boldogságot. |
Nagyokat ígérő reménységim,
Elkeseredett érzékenységim
| Ha ti hát mind elmúltatok, |
| Már örömöt ne várjatok, |
| Ezentúl életem |
| Mert sírva töltögetem, |
Nyugodj immár kedvesem csendesen!
Könnyeim hullását vedd kedvesen,
| Te pedig édes árnyéka, |
| Míg a sír nyugvó hajléka |
| Megszánván életemet |
| Fiam után nem temet. |
