Garay János: KÉT ÁRVA.
KÉT ÁRVA.
Sírján a jó anyának
Két árva sirdogált,
Kesergő bánatának
Irt, enyhet nem talált.
Két árva sirdogált,
Kesergő bánatának
Irt, enyhet nem talált.
«A föld ölébe vitted
Szerelmed, jó anyánk!
Kinek lesz most helyetted,
Kinek lesz gondja ránk?»
Szerelmed, jó anyánk!
Kinek lesz most helyetted,
Kinek lesz gondja ránk?»
S a sírt szelíd virággal
Körűlültetgeték,
Könyűjök harmatával
Naponként öntözék.
Körűlültetgeték,
Könyűjök harmatával
Naponként öntözék.
De a legszebb virágot
Mindenkor elvivék,
Egy sziklakőbe vágott
Szent Szűznek szentelék.
Mindenkor elvivék,
Egy sziklakőbe vágott
Szent Szűznek szentelék.
«Oh szent szűz, esdve kérünk,
Tekints kegygyel reánk;
Te légy hitünk, reményünk,
Anyánk helyett anyánk!»
Tekints kegygyel reánk;
Te légy hitünk, reményünk,
Anyánk helyett anyánk!»
Szólottak, s a virággal
Behinték zsámolyát,
Szólván, letérdelének,
S mondák a hő imát.
Behinték zsámolyát,
Szólván, letérdelének,
S mondák a hő imát.
Ki vitt a szűz anyának
Drágább ajándokot?
Ki ajkai mondának
Buzgóbb imádatot?
Drágább ajándokot?
Ki ajkai mondának
Buzgóbb imádatot?
A sírvirág kelyhében
Két árva könyje ég -
Ha ily szivek kértét nem,
Mit hallgat meg az ég?
Két árva könyje ég -
Ha ily szivek kértét nem,
Mit hallgat meg az ég?
