Gyulai Pál: BÚCSU.
BÚCSU.
Isten hozzád, édes hazám,
Még egyszer!
Isten hozzád utoljára,
Isten hozzád ezerszer!
Búval hagylak, búdban hagylak
Nehezen
Lesz-e kedvem, földerülsz-e
Avagy immár sohasem?
Még egyszer!
Isten hozzád utoljára,
Isten hozzád ezerszer!
Búval hagylak, búdban hagylak
Nehezen
Lesz-e kedvem, földerülsz-e
Avagy immár sohasem?
Idegen nép közt bolygok majd
Egyedűl,
Honvágy búja, honfi búja,
Kettősen rám nehezűl.
Elbírom-e ezt a terhet,
Istenem?
Köd homálylik hegyen-völgyön,
Köd homálya lelkemen.
Egyedűl,
Honvágy búja, honfi búja,
Kettősen rám nehezűl.
Elbírom-e ezt a terhet,
Istenem?
Köd homálylik hegyen-völgyön,
Köd homálya lelkemen.
Ködbe sűlyedt, édes hazám,
Határod,
Isten hozzád, vándor fiad'
Talán többé nem látod!
De födjön bár külföld hantja,
Távol sír,
Lelkem híven hozzád tér még,
Veled örül, veled sír!
Határod,
Isten hozzád, vándor fiad'
Talán többé nem látod!
De födjön bár külföld hantja,
Távol sír,
Lelkem híven hozzád tér még,
Veled örül, veled sír!
1855
